Zsubori Anna
The Quiet Ones – brit, 2014. Rendezte: John Pogue. Írta: Craig Rosenberg és Oren Moverman. Kép: Erdély Mátyás. Zene: Lucas Vidal. Szereplők: Jared Harris (Coupland), Sam Claflin (Brian), Olivia Cooke (Jane), Erin Richards (Kristina). Gyártó: Hammer Film Productions. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos. 98 perc.
A Drakula,
Frankenstein és Múmia-filmekről híres Hammer Stúdió a 2000-es években elhagyta régi
koporsóját és miután lecsavarta magáról a gyolcsréteget új életre kelt. Ezúttal
azonban klasszikus szörnyek helyett friss vérre vágyva az új Hammer-horrorok
egyrészt a megfigyelésre (The Resident),
másrészt pedig a szellemekre (A fekete
ruhás nő) tették a hangsúlyt. Legújabb rémfilmjükben a kettő ötvözete
valósul meg oly módon, hogy a film végig reflektál a filmkészítés folyamatára, és
a kortárs „found footage” trendet központi témává téve szembesíti a nézőt
szemtanúi mivoltával.
A történet
középpontjában egy karizmatikus, majd lassan mániákussá váló egyetemi professzor
és két diákjával folytatott kísérlete áll. Alanyuk Jane, egy természetfeletti
erőktől kísértett lány, a különféle szokatlan jelenségeket pedig egy frissen
beszervezett filmes, Brian örökíti meg kamerájával. Az alkotók az ódivatú
atmoszférateremtés helyett inkább a jól bevált sikoltozás és kopogás
eszközeihez folyamodnak, köztük a filmes csapóként használt kezek többször
visszatérő motívumával, ami csak tovább erősíti a produkció low-budget
dokumentumfilm jellegét. A régi filmvevők és a karcos celluloid felvételek egy
letűnt korról mesélnek, azonban a szubjektív nézőpontok váltogatása, valamint a
kézikamera gyakori használata már a Parajelenségek-féle
új trendet idézi, amelyben a klasszikus hús-vér szörnyeket leváltották a láthatatlan
kísértetek. Míg a professzor szemében Jane szimpla eszköz elméletének
bebizonyítására, addig Brian egyfajta rendezőnek is tekinthető, aki beleszeret
a szörnybe és megpróbálja megmenteni, a tragikus vég azonban ezúttal sem
kerülhető el. A Jane-ben rejtőző szellem végül tűz formájában felemészti magát
a celluloidot is, jelképezve azt a folyamatot, ahogy a veterán Hammer behódol
az ezredfordulós hullámnak – az eredmény csupán egy halom pernye és a kezeit
összecsapó csendes őrült látványa.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/05 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12000 |
