Margitházi Beja
GÖNDÖR FÜRTÖK (Pelo malo) – venezuelai-perui, 2013. Rendezte és írta: Mariana Rondón. Kép: Micaela Cajahuaringa. Zene: Camilo Froideval. Szereplők: Samuel Lange Zambrano (Junior), Beto Benites (A főnök), Samantha Castillo (Marta), Nelly Ramos (Carmen). Gyártó: Imagen Latina / Sudaca / Artefactos S.F. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.
A címből
kiindulva senki se asszociáljon valamiféle buja, érzéki latin-amerikai románcra,
a venezuelai Maria Rondón (inkább olasz neorealizmusra emlékeztető) filmjének
főszereplőit jelen pillanatban ez izgatja a legkevésbé: a lepukkant caracasi lakótelepen
kisöccsével és anyjával élő kilenc éves Junior mindennapjait éppen az tölti ki,
hogy majonézzel, olajjal és különböző praktikákkal valahogyan kisimítsa göndör
haját, míg anyja egykori biztonsági őri állását szeretné visszaszerezni, hogy
egyedül is el tudja tartani fiait. A törékeny, mégis férfiasan kemény Marta egyre
gyanakvóbban figyeli fia „lányos” viselkedését, és a legrosszabbra gondolva,
erővel próbálja eltéríteni a képzelt homoszexualitástól.
Rondón felnőtt- és gyermeki szemszögeket váltogató,
érzékeny drámájában a hétköznapi részletek (a nagymama fura szaga, a szegénynegyedi
szomszédok bizarr szokásai) épp olyan fontos szerepet kapnak, mint a venezuelai
jelenre tett szociálpolitikai utalások (hivatalos ideológiát harsogó híradórészletek,
társadalmi különbségek), miközben a két egymásra utalt főszereplő, anya és fia,
folyamatosan „elsiklanak” egymás mellett, anélkül, hogy megértenék a másik
indítékait. Pedig Junior számára – egyelőre – csak egy önkifejezési játék a
sima hajú popsztárok utánzása, Marta kétségbeesett útkeresésének zavara és
feszültsége, kisebbik fiára összpontosított gyöngédsége viszont feloldhatatlan
akadályként terpeszkedik kettejük között. A forgatókönyvet is jegyző, színészek
improvizációira nagyban építő Rondón nem varrja el a szálakat, és nem ad
egyértelmű válaszokat. A nézőre hagyja a véleményalkotást, de annyi szélsőséges
érzelemmel, drámai és súlyos jelenettel, nyers őszinteséggel, ugyanakkor életszerű,
ártatlan humorral árnyalja a két főszereplő portréját és a kialakult helyzetet,
hogy az megnehezít bármiféle ítélkezést.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/05 53-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11996 |
