Pernecker Dávid
A történelmi sorozatok közt A sebész párját ritkítóan izgalmas idegen test.
A New York-i Knickerbocker kórház
orvosainak grandiózus önbecsülését és felsőbbrendűségi komplexusát minduntalan
arcul csapja gyermekcipőben botorkáló anatómiai tudásuk, a lassú léptű
technológiai haladás, valamint az undorítóan kirekesztő politika mutyija.
Thackery doktor (Clive Owen) ebben a rideg, klórszagú mikrokozmoszban az
ellentmondást nem tűrő progresszió megtestesítője, aki a jövőt, a technológiai
fejlődést sürgetve próbálja kitágítani a múltban megrekedt orvostudomány
határait. A sci-fi filmek keményvonalas tudósfigurája ő, kinek a tudás
gyarapítása önként vállalt felelősségként nyomja a vállát, a munkahelyi stresszt
pedig csak az intravénás kokainfröccs és az ópium csillapítja. Az egyikkel felpörgeti
az agyát, a másikkal kegyesen befékezi azt. A tudat azonban, hogy megszállott
haladáskeresésének végpontja csak az ismeretlen lehet, sem őt, sem pedig Algernon
Edwards-t (André Holland), a kórház első fekete – épp ezért kirekesztett –
sebészzsenijét sem hagyja nyugodni. Találmányaik kiszakítanak egy-egy darabot a
jövőből, a páciensek viszont gyakran a várva várt fejlettebb kor délibábjának
áldozataivá válnak.
A XX.
század hajnalán játszódó sorozat ahelyett, hogy a beérné a viaszmúzeumi
hangulatot árasztó kosztümös korfestéssel, következetesen felbolygatott
melodrámai szerkesztéselv mentén szervezi súlyos és időtlen példázattá a kórházlakók
szövevényes történetet. Steven Soderbergh tehát nem egy viktoriánus szappanoperába
próbálja meg beszuszakolni az orvoslét keserveit, hanem a kórházi drámák
közhelyeinek felforgatásával egy önmagán túlmutató – ebben a Deadwoodot követő – összetett allegóriát
hoz létre. A sebész
precíz korképe – akárcsak a Fertőzés
története – társadalmi metaforává válik, ugyanakkor Soderbergh jelen esetben
elkerüli a stilárisan steril járványfilm buktatóit, és markáns kézjegyeivel
látványossá formálja a drámát. A párbeszédek
elidegenítő és szabályszegő plánozása, valamint a kép és a hang izgalmas
aszinkronja a Szex, hazugság, videó
öntörvényűségét, míg elliptikus montázsjátéka és a beállítások feszes ritmusra
épülő belső rendje az Amerikai vérbosszút
idézi. Soderbergh a századfordulós patinát feledtető digitális kézikamera ideges,
rövid snittjei és az Altmanra emlékeztető összetett hosszú beállítások mellett A sebész időtlenségének hangsúlyozására
használja a minden filmjét meghatározó színszűrőzést is – noha azt a sötét és a
világos ellentétpárjára egyszerűsíti. Mindemellett pedig Cliff Martinez ’80-as
években rekedt sci-fi filmek ihlette szintetizátorzenéje is a sorozat korból
kiragadottságát erősíti. Úgy
tűnik azonban, hogy A sebész
kvázi-fantasztikumában sugallt jövőkép – azaz a jelenünk – mintha csak
technológiailag lépne túl a sorozatban bemutatott kor alig palástolt rohadásán.
Soderbergh tablójának klausztrofób légköre és morális fertője ugyanis
rémisztően példázza korunk civilizációs ingoványát. A rasszizmus, a nők
semmibevétele, a korrupció, a hatósági túlkapások, és az abortusz egy évszázad
elteltével is aktuális problémák. Mintha a tudományos fejlődés lehetőségeinek
kutatása során hátra hagytuk volna emberségünket. A sebész épp ezért nevezhető döbbenetesen friss kortárs drámának,
mely saját témáin túlhaladva hívja fel a néző figyelmét arra, hogy a múlt egyre
inkább közelít. A sebész
(The Knick) – amerikai, 2014. Rendező: Steven
Soderbergh. Írta: Jack Amiel, Michael Begler. Kép: Steven Soderbergh. Zene: Cliff Martinez. Szereplők: Clive Owen (Dr. John W. Thackeray), André Holland (Dr. Algernon Edwards), Juliet Rylance (Cornelia Robertson), Eve Hewson (Lucy Elkins), Jeremy Bobb (Herman Barrow), Michael Angarano (Dr. Chickering), Eric Johnson (Dr, Gallinger), Cara Seymour (Harriet nővér), Chris Sullivan (Tom Cleary). Gyártó: Anonymous Content. Az HBO bemutatója. 1-10. rész: 580 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/12 51-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11992 |
