Árva Márton
Relatos Salvajes – argentin-spanyol, 2014. Rendezte és írta: Damián Szifron. Kép: Javier Julia. Zene: Gustavo Santaolalla. Szereplõk: Ricardo Darín (Simon Fisher), Leonardo Sbaraglia (Diego), Darío Grandinetti (Salgado), Erica Rivas (Romina). Gyártó: El Deseo S.A. Forgalmazó: Mozinet. Szinkronizált. 122 perc.
Noha minden idõk legnagyobb
argentin közönségsikere az egyre szaporodó rémfilm-antológiákhoz méltó
intenzitással szállít hullákat, erõszakos eseményeket és szörnyetegeket, nézõje
borzongását nem a félelem okozza. Az Eszeveszett
mesék eredeti címében és ismeretterjesztõ tévécsatornák montázsaira hajazó,
ugrásra kész ragadozók képeibõl szerkesztett fõcímében is azt az ösztönös
vadságot hangsúlyozza, ami a humán társadalomban leginkább önbíráskodásként
ismeretes. Ennek megfelelõen a film hat – következetesen bosszúnarratíva-variációkként
felsorakoztatott – epizódja örökzöld toposzok és filmes közhelyek gondosan
megkevert kirakós-játékába rendezi a szociális léthelyzetek és az egyéni
sérelmek súrlódásából adódó frusztráció elszabadulásának példameséit. A panelek
kreatív kiforgatásának komikuma és a görbe tükörben felsejlõ valós problémák
szorongása többnyire hatásos groteszkké áll össze az egyes epizódokban, olykor
a felszabadultabb mûfajparódia (a Párbaj
és a hillbilly-horror keresztezését gegekkel feldúsító epizód), máskor a fajsúlyosabb
vádirat (a gázolás esetébõl kiinduló erkölcsi mélyrepülés) felé billentve a
mérleg nyelvét. Egy hitchcocki keringõ feszültségére is rálicitáló esküvõi tánc
vagy az elmaradhatatlan Ricardo Darín nagyvárosi Kohlhaas-figurájának
ámokfutása az Álex de la Iglesia-féle fatalista szemléletet idézi fel, azzal a
különbséggel, hogy Damián Szifrón író-rendezõ munkája extrém fordulataiban is
szigorúan kerüli a fantasztikumot.
Az
egész életmûvében zsánerkeverékeket illetve sorozatokat kotyvasztó Szifrón
ezúttal is tervszerû kiszámítottsággal méricskélt, de a szkeccsfilmek szokásos gondjai
(egyenetlenség, lezáratlanság) nála is megkerülhetetlenek. Minden szempontból
profi mutatványának átható fanyar humora épphogy a beteljesített revans utáni
nevetés visszásságát erõsíti fel.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/12 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11990 |
