Soós Tamás Dénes
Cigány holokauszt / Cigány munkaszolgálat, 2000/2002. Szereplők: Nagy Ferenc, Nagy Vilmos, özv. Sándor Józsefné / özv. Lólé Ödönné, özv. Varga Ferencné, Lengyel János. 92 + 85 perc. Leszármazottak, 2005. Szereplő: Endre Zsigmond. 98 perc. A tartótiszt / Operatív érték – A besúgottak, 2013 / 2014. Szereplők: Balás Béla, Reisz Péter Pál, Vincze József. 64 + 65 perc. Szülei szeme, 2015. Szereplők: Császár Győző, Császár Ferenc, Farkas Katalin. 90 perc. Forgalmazó: Fantasy Film.
DVD-sorozatot indított Varga Ágota dokumentumfilmjeiből a Fantasy Film. Hiánypótló vállalkozás, hiszen, ha volna még súlya a műfajnak, Varga Ágota dokumentumfilmjei megkerülhetetlenek lennének, lévén maguk is hiánypótló munkák: a cigány holokausztról, az ügynökmúltról, a múlttal való szembenézésről szólnak. Varga Ágota nem a történelmet kutatja, hanem azt, hogyan éli meg az ember a történelmet, és hogyan viszonyul hozzá az emlékezetében. Törvényszerű hát, hogy filmjei kibeszéletlen témákat boncolgatnak: a Cigány holokauszt és a Cigány munkaszolgálat elsőként foglalkozik a romák szisztematikus elhurcolásával és kiirtásával, A tartótiszt pedig végre nem az ügynökök, hanem a beszervezést végző tartótiszt szemszögéből ismerteti a titkos ügynöki munkát. A filmben nem is a fortélyok ismertetése az emlékezetes (ennek Papp Gábor Zsigmond komplett filmet szentelt), hanem a tiszt szüntelen önigazolása, aki csak szakmailag tudja értékelni a katolikus egyház körében végzett, életeket kettéroppantó munkáját, erkölcsileg nem. A tartótiszt egyszerre beszél a múltfeltárás szükségességéről és annak részleges kudarcáról: a következmények helyett a titkosszolgálati munka szakmai kihívásairól és izgalmairól mesélő öregember se önmagának, se egykori áldozatainak nem tud katartikus feloldozással szolgálni, a legmerészebb konzekvencia, amire ragadtatja magát, hogy munkája „felesleges volt”. A Leszármazottak főszereplője még idáig sem jut: Endre Zsigmond a mai napig büszkén vállalja édesapja, Endre László „zsidó veszedelemről” vallott nézeteit, aki egykori belügyi államtitkárként a zsidó- és romadeportálások technikai lebonyolításáért felelt, és már 1934-ben cigány koncentrációs táborok felállítását szorgalmazta. A túl lazán szerkesztett, mégis lebilincselő film kedélyesen nosztalgiázó, törékeny öregúrként állítja elénk a bigott fajgyűlölőt, aki szelektív memóriájával azt példázza, milyen kétségbeesett önbecsapás húzódhat a rasszizmus ideológiája mögött. A vérvonal mégis megszakad: Endre gyerekei csak telefonon hajlandók nyilatkozni, mert számukra terhes a családi múlt, de édesapjukról sem akarnak rosszat mondani – az apa sztoikusan, rendíthetetlen téveszméi mögé bújva hallgatja fia és lánya mondatait. Drámai csúcspontokkal a többi filmben is a szembesítés pillanata szolgál: A tartótisztben azokkal a papokkal találkozik a tartótiszt, akikről ügynökei jelentettek, amire az egyházi személyek a tőlük elvárt módon megbocsájtással reagálnak. Mint a Regnum Marianum katolikus szervezetről szóló Operatív értékből kiderül, a feltétlen megbocsájtás ugyan keresztényi tett, de nem feltétlenül szorgalmazza a múlt feltárását, átbeszélését. Az ugyanis rendre a rendező kezdeményezésére történik csak meg – a Leszármazottakban, A tartótisztben és a Cigány holokausztban egyaránt, amiben Varga Ágota fogva tartásuk egykori helyszínére, a kolozsvári Csillag erődbe kíséri vissza az emlékek felidézésétől láthatóan megroppant romákat. A múlt újraélése azonban nemcsak traumatikus, de felszabadító hatású, mert bár a takargatott sebek újra felszakadnak, kitisztításuk a gyógyulást segíti. Varga Ágotának a dokumentumfilmezés terápia, oral historyre támaszkodó portréfestés, és a nemzet traumáira rákérdező vizsgálódás, amiben a vállalás pozitív hozadéka kiküszöböli a kisebb filmes hibákat.
Extrák: Ahol van, ott a beszélgetések hosszabb, vágatlanabb verziója.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11988 |
