Barkóczi Janka
Gett – izraeli-francia-német, 2014. Rendezte és írta: Shlomi Elkabetz, Ronit Elkabetz. Kép: Jeanne Lapoirie. Szereplõk: Simon Abkarian (Elisha Amsallem), Gabi Amrani (Haim), Dalia Beger (Donna Aboukassis), Shmil Ben Ari (Ya'akov Ben Harouch). Gyártó: Riva Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 115 perc.
A válás sehol sem könnyû sport,
de különösen Izraelben nem az. Nõként kilépni a házasságból itt több mint
merész vállalkozás, hiszen nem elég a polgári procedúrán átvergõdni, a valódi
törvényesítésre szigorú, három tekintélyes rabbiból álló rabbinikus bíróság
elõtt kerül sor. Mivel a bírák feladata, hogy mindent megtegyenek a katasztrófa
elkerülése érdekében, elõbb megpróbálják összebékíteni a feleket, majd
kizárólag nyomós indokkal, mindkét fél beleegyezésével adják áldásukat a
döntésre. Amikor a férj végül rituálisan asszonya kezébe helyezi a get-et,
vagyis a válólevelet, a kötelékek hivatalosan is megszûnnek, a nõ pedig ismét
szabad és mások számára is elérhetõ lesz. Amennyiben azonban a férfi valamilyen
okból megtagadja a get kiadását, következik a hosszú és fájdalmas procedúra, és
elkezdõdik Ronit Elkabetz és Shlomi Elkabetz filmjének tulajdonképpeni
története.
Az
izraeli film fenegyerekeinek számító rendezõ testvérpár erõsen motivált,
magnetikus kamaradrámát kreált egy lappangó társadalmi probléma köré. A hivatal
vigasztalan szobáiba kényszerített szereplõk, a Mózes és Izrael törvénye
szerint ítélkezõ joviális bírák, az elhidegült házaspár és a kínos helyzetben
vergõdõ beidézett tanúk folyamatos feszültségben keringenek a megoldhatatlannak
tûnõ probléma körül. A kiüresedett kapcsolat, az eltûnt vagy éppen sohasem
létezett szerelem itt nem lehet elég nyomós érv a vallás hagyományai szerint
létrejött viszony felbontására, ehhez mindenképp valami jóval racionálisabb,
sokkal kézzelfoghatóbb indokot kell találni. A film fõhõsét, az elkeseredett
asszonyt maga Ronit Elkabetz alakítja hihetetlen átéléssel, körülötte pedig
sorra tûnnek fel a régió karizmatikus kortárs színészikonjai. Jelenlétük súlyos
és hiteles, így az ábrázolt helyzet annak ellenére érdekes marad, hogy a
zátonyra futott frigy részleteirõl a gyakorlatban nem sok derül ki.
Mivel
az izraeli film kiapadhatatlan forrása az önkritikus, vagy éppen önironikus
gesztusoknak és alkotásoknak, a házasság témájához kapcsolódva is számtalan
ilyen mozgókép született. Aki a Válólevél után valamilyen okból kedvet
érez ahhoz, hogy jobban elmerüljön a kérdésben, ráadásul nem bánja, ha hátulról
halad elõre, az folytathatja például az önképzést Menahem Golan Ketubah
(2008) címû filmjével, amely – ezzel ellentétben – éppen a házassági szerzõdés
intézménye körül fut le hasonló köröket.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/12 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11980 |
