Varga Balázs
Magyar, 1967. Rendezte: Kósa Ferenc. Szereplők: Molnár Tibor, Bürös Gyöngyi, Kozák András, Görbe János. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 103 perc.
Kósa Ferenc filmje sokak véleménye szerint a magyar filmművészet egyik csúcspontja. A Tízezer nap kétségkívül kanonikus mű, amely több szempontból is kitüntetett helyet foglal el a hatvanas évek magyar filmtörténetében. Egyrészt a korszak meghatározó trendjét jelentő közelmúlt-filmek reprezentatív darabja (többek között a Párbeszéd, a Hideg napok, a Húsz óra, a Zöldár, a Keresztelő, az Apa és a Földobott kő mellett), egyszóval azon filmek sorába tartozik, amelyek a Kádár-korszak konszolidációs periódusából és perspektívájából tekintenek vissza a megelőző évtizedekre, és értelmezik azt az egyéni és családtörténetek és a közösség történelmének tükrében. Másrészt, a fenti irányzaton belül, a Tízezer nap a magyar falu és a hagyományos magyar paraszti élet átalakulásának panorámáját kínálja egy alföldi település és két család három évtizedet átfogó történetén keresztül. Harmadrészt a Tízezer nap a korszak cenzúrapolitikájának és alkotói stratégiáinak megértése szempontjából is kulcsfontosságú alkotás, amelynek készítéstörténete a tűrés–támogatás–tiltás logikájának, de inkább egymást átfedő regisztereinek jellemző példája. (A film alapötletét a kultúrpolitika támogatta, a kész filmet, részben 1956 forradalomként való említése miatt, két évre dobozba zárta, parkolópályára helyezte; majd bizonyos kompromisszumok után, illetve a kultúrpolitikai klíma változása után, megtűrte és úgy a külföldi, mint a hazai bemutatását engedélyezte. A DVD-kiadás egyik extrája egy interjú a rendezővel, amelyben saját emlékei alapján meséli el a film cenzúratörténetét és 1967-es cannes-i sikersztoriját.)
A Tízezer nap tehát harminc évet átfogva, az 1930-as évektől az 1960-as évekig követi két férfi, a családjuk, a falu és a magyar parasztság sorsát. A történelmi kataklizmák és fordulópontok (világháború, földosztás, téeszesítés, magyar sztálinizmus, 1956, majd a korai Kádár-korszak) az egyéni sorsok drámáinak mozgatói, a személyes történetek szétválaszthatatlanul kapcsolódnak a közösség történelmébe. A két főhőst a történelemhez és a változásokhoz fűződő viszonya különbözteti meg: Széles István a hagyományos paraszti élet, értékrend és szemlélet képviselője, míg Bánó Fülöp elkötelezett kommunistaként a forradalmi változtatás révén akar a humanista jövőbe eljutni. A politika ezért időről-időre szembeállítja a két gyermekkori barátot, miközben elvileg mindketten olyan világért küzdenek, amelyben az emberek lesznek a fontosak, és nem a dolgok.
A Kósa–Sára–Csoóri alkotóhármas által fémjelzett Tízezer nap egyfelől a kollektív filmkészítésnek és a bartóki–kodályi gyűjtőmódszer filmes variációjának példája, másfelől erőteljes folklorisztikus, artisztikus stilizáció jellemzi. Természetesség és organikusság, illetve kitaláltság és „megcsináltság”. A kihagyásos, balladisztikus–epikus elbeszélőszerkezet, a geometrikus kompozíciókban dúskáló pazar totálképek, az emelten irodalmias–stilizált párbeszédek, illetve a paraszti közelmúlt drámái és anekdotikus történetei a film építkezésének és formájának valóság, földközeliség és elvont, szimbólumteremtő stilizáció végletei között mozgó dinamikáját érzékeltetik.
Extrák: Kósa-interjú, illetve a rendező két rövidfilmje, a Fény és az Öngyilkosság.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/05 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11954 |
