Roboz Gábor
A Showtime népszerű sorozata a sztárok rejtett világába nyújt betekintést.
Erős high
concept-sorozathoz nem kötelező valamilyen nyakatekert ötlettel előrukkolni:
például egy foglalkozás is megteszi, amit a fikció még nem nyűtt el, ugyanakkor
kellően izgalmas ahhoz, hogy egyből felkapjuk rá a fejünket. A Ray Donovan tavalyi premierje előtt
valószínűleg kevés néző szókincsében szerepelt a „fixer” kifejezés, a nemrég
harmadik évadra is megújított széria azonban sokakkal megismertette a
celebvilág azon munkásembereit, akik nélkül a sztárok nagy bajban lennének, a
gálákon viszont már nem szívesen mutatkoznak velük. A tizenkét részes szezonokból
álló sorozat ráadásul rögtön csavar is egyet az alapötleten: címszereplő főhőse
olyan fixer, aki a Los Angeles-i gazdagok és híresek válogatott problémáit
(holttest az ágyban, stb.) rutinosan megoldja, saját családi mizériáival
azonban nem boldogul.
Az HBO hosszú életű Törtetőkjével szemben a Ray Donovan nem szatirikus
megközelítéssel mutatja be a Hollywood-környéki színészek, producerek, sportolók
és mások fényűző birodalmát, inkább harsány gesztusoktól és tolakodó
önreflexiótól mentes, könnyen átélhető drámát kínál egy diszfunkcionális család
hétköznapjairól. A Showtime-sorozatot jegyző Ann Biderman jó érzékkel ismerte
fel, hogy ebben az egzotikus világban szinte bármilyen konfliktus (félrelépés,
gyilkosság, stb.) eleve érdekesebbnek tűnik, és nem is fektet nagy hangsúlyt
ezekre a szituációkra. A Ray Donovan alapvetően
nem az „egy epizód, egy ügy” szerkezetre épít, nem egy Nagy Leleplező Show
arról, milyen erkölcsi fertő L.A., a szex- és erőszakábrázolás terén is
megelégszik a minimummal, a fókuszt másra viszi át. A sorozat a népes Donovan
család nyűgjeinek bemutatására koncentrál, szinte minden családtag saját
cselekményszálat kap (szorult annyi humor a szériába, hogy ne csapjon át
melodrámába), és a hollywoodi mércével nagyjából középosztálybelinek számító
família problémái rengeteg néző számára ismerősek lehetnek. Nem véletlen, hogy
a nálunk szeptemberben indult első évad végére már teljesen háttérbe szorulnak
Ray megbízásai, és a sorozatban fel-felbukkanó thriller-jelenetek ritkán kapnak
akkora hangsúlyt, hogy eltereljék a figyelmet a szereplők magánügyeiről.
A karizmatikus Liev
Schreiber által alakított címszereplő a hard-boiled magánnyomozók örököse:
sokat látott, de keveset beszél, nem tud nem borostás lenni, jó morcosan néz,
szereti az italt és hűvös profizmussal végzi a munkáját. Foglalkozásából
adódóan persze nem egészen az erkölcs védelmezőjeként jelenik meg, adott
esetben a gyilkosságtól sem riad vissza, és a házastársi hűséget sem érzi
kötelező érvényűnek. Ezzel együtt már a kezdetektől fogva rokonszenves
karakter, köszönhetően annak, hogy egy igencsak traumatizált család fejeként
igyekszik vigyázni két szerencsétlen, felnőtt öccsére (az egyik
Parkinson-kórban szenved, a másikat gyerekkorában molesztálta egy pap, azóta
alkoholista), hogy az apjuk helyett az apjuk legyen. Az első részből azonban kiderül,
hogy húsz év után kiengedik a börtönből az apát, Mickey Donovant, aki egykor családja
rovására leginkább bűnözői karrierjére koncentrált, most pedig próbál vezekelni
és visszakéredzkedni szerettei közé. A sorozat gerincét Ray és Mickey
konfliktusa adja, amit persze nagyban bonyolít, hogy a „tékozló apa” amolyan
szerethető szemétláda, aki Rayen kívül gyakorlatilag az összes Donovan szívébe
képes visszalopni magát.
A Ray Donovan kedvező fogadtatásában visszatérő elem a meglepettség,
hogy a fokozottan maszkulin széria mögött egy női alkotó áll, pedig egy cseppet
sem váratlan, hogy a Mann-féle Közellenségek
és a Terepen nagyra tartott
zsarusorozata után Ann Biderman egy ilyen szériával csatlakozik a sorozat-szerzőnők
egyre népesebb táborához (Lena Dunham (Csajok),
Jenji Kohan (Orange is the New Black),
Michelle Ashford (Masters of Sex).Biderman
a Terepenhez hasonlóan ezúttal is
karakterközpontú szériával áll elő, és a feltűnően zsúfolt nyitórész után lassít
a tempón, hogy részletesen kidolgozhassa sokszálú cselekményét, amelyet a minőségi
tévészériáktól manapság már elvárható, mozis színvonalú képi világgal ruház fel.
A Ray Donovan ugyanakkor a kicsit is
tapasztalt bűnfilm-, illetve sorozatkedvelők számára semmi meglepővel nem
szolgál, élvezeti értékét tehát leginkább az határozza meg, nézőként mennyire
hoznak minket lázba a realista családi drámák, függetlenül attól, milyen
kulissza előtt zajlanak.
Ray Donovan – amerikai, 2013.
Készítő: Ann Biderman. Kép: Matthew Jensen. Szereplők: Liev Schreiber (Ray Donovan),
Jon Voight (Mickey), Eddie Marsan (Terry), Paula Malcomson (Abby). Gyártó:
Showtime. 720 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 35-35. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11915 |
