Báron György
A Dardenne-filmekben megszokott erkölcsi dilemma helyett ez alkalommal mindössze ezer euró a tét.
A Dardenne-fivérek új filmje ismét Liège lepusztult külvárosába, Seraing-be visz
minket. Ismét, írom, mert aki látta gazdag életmûvük eddigi figyelemreméltó
darabjait, annak ismerõs tájak ezek. S ezúttal is, mint eddig, meghatározzák a
mû témáját és hangvételét. A vallon Seraing több egyszerû településnél. A
jóléti Belgium szegényháza ez, lecsúszott egzisztenciák lakhelye. Az a tény,
hogy az alkotók makacsul vissza-visszatérnek ide, önmagában mutatja, hogy
mûveiket erõs szociális elkötelezettség hatja át. A dokumentumfilmesként indult
fivérek egyszerû, realista történeteket mesélnek el, egyszerû, realista
stílusban. Munkáik a neorealista igazmeséket idézik, ám a szegénység, a
nélkülözés náluk csak kiindulópont, amelynek szorításában élesebben merülnek
fel a morális dilemmák, s túl ezen, az élet végsõ kérdései. Ennyiben ez a
szaggatott, puritán, gyakran repetitív elbeszélésmód a traszcendentális
filmnyelv megteremtõinek, az általuk is elõszeretettel emlegetett Bressonnak
vagy Ozunak a minimalizmusát idézi. Minden filmjük mélyén ott lüktet a bûn, az
azt követõ bûntudat, majd a bûnhõdés és a megtisztulás.
A Két nap, egy éjszaka jellegzetes
Dardenne-mû, azzá teszi a helyszín, a nyomorúságos lakótelep, a laza, rugalmas
kézikamera használata, s a történet, amely ezúttal is a pénz körül forog. Ám
hiányzik belõle mindaz, ami a korábbi munkáikban az egyszerû történeteknek
metafizikai dimenziót adott: a bûn és bûnhõdés motívuma. Az egyszálú sztori –
mint a cím is utal rá – egyetlen hétvége alatt pereg le. Ennyi ideje van
Sandrának, az ifjú hõsnõnek, hogy rábeszélje kollégáit, mondjanak le ezer eurós
prémiumukról, s ily módon tegyék lehetõvé, hogy õt visszavegyék a munkahelyére.
A cég igazgatója ugyanis választás elé állítja a dolgozókat: ragaszkodnak-e
továbbra is a lány betegsége alatt végzett jövedelmezõ pluszmunkához, vagy arra
szavaznak, hogy Sandra üljön vissza a székébe, elveszítve ezzel bónuszukat.
Erre a kézenfekvõ dramaturgiai kiindulópontra épül aztán a történet: Sandra,
többnyire férje autóján, felkeresi munkatársait, váltakozó szerencsével; van, akinél
visszautasítással, van, akinél megértéssel, van, akinél zavart, tétova
mellébeszéléssel találkozik. Olyan ez a bóklászás a városban, mint a Biciklitolvajokban a hõs és gyereke
makacs kutatása az ellopott kerékpár után (Sandrát is gyakran elkíséri a kislánya).
Dardenne-ék korábbi munkáiban a pénz, pontosabban annak a hiánya csak a
katalizátora volt az erkölcsi dilemmáknak. Az anyagi gondok nyomán gyilkosság
és árulás fakadt fel, vagyis a történetek tétje mindig több volt, mint a puszta
pénzszerzés. Ebbõl a szempontból a filmjeik a neorealista elõdök közül inkább a
moralista-metafizikus Rossellini, mint a szociálisan érzékenyebb de Sica
munkáira hajaztak. Ehhez képest a Két nap,
egy éjszaka tétje mindössze ezer euro, pontosabban annyi, sikerül-e hõsnõnknek
ezen az áron visszakapnia az állását. Ám ami a Biciklitolvajokban még élet-halál kérdése volt, ezúttal korántsem
az. Egyet kell értenünk Antonionival, aki a neorealizmus alkonyán azt mondta, a
modern jóléti társadalmakban már nem szólhat egy film kizárólag arról, hogy a
hõs megtalálja-e a kerékpárját. Az igazi kérdés az, mi a helyzet, ha megtalálta:
jobb, tartalmasabb-e pusztán ettõl az élet. Nos, Dardenne-ék új mûve mintha
Antonioni tézisét illusztrálná. Az ottani szegénység innen nézvést inkább tisztes
középosztálybeli jólétnek látszik, rendesen berendezett lakással-házzal, jó
autóval – nem igazán érezzük ezért a drámai tét súlyát. Lehet, persze,
péterfillérekért is elárulni a másikat, vagy küzdeni szakadásig, ám ez inkább a
neurotikus-depressziós hõsnõ betegségébõl fakadó mániának tûnik, mint valódi
sorstragédiának.
Ebbõl
adódik, hogy mind a hõsnõ, mind a többi szereplõ karaktere a korábbi
Dardenne-filmekhez képest egydimenziós, szinte semmi nem tudunk meg róluk, azon
kívül, hogy ragaszkodnak vagy sem a prémiumukhoz. Az eddig sztárdívaként
tündökölt Marion Cotillard ebben a szokatlan szerepében is lenyûgözõ: nála
szürkébb-egyszerûbb munkáslánnyal a csepeli héven sem találkozhatunk.
Dardenne-ék állandó operatõre, Alain Marcoen rugalmas kézikamerával, hosszú
snittekben követi õt útján, csönget be vele az otthonokba, élõ, lüktetõ
kapcsolatba lépve a helyszínekkel és a szereplõkkel, úgy, ahogy ez az évek
során a Dardenne-mozi stiláris védjegyévé vált.
KÉT NAP, EGY ÉJSZAKA (Deux
jours, une nuit) – belga, 2014. Rendezte és írta: Jean-Pierre és Luc Dardenne.
Kép: Alain Marcoen. Szereplõk: Marion Cotillard (Sandra), Fabrizio
Rongione (Manu), Catherine Salée (Juliette), Pili Groyne (Estelle).
Gyártó: Les Films du Fleuve. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 95 perc.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11913 |
