Paraísos Artificais – brazil, 2012. Rendezte: Marcos Prado. Írta: Pablo Padilla és Cristiano Gualda. Kép: Lula Carvalho. Zene: Rodrigo Coelho. Szereplők: Nathalia Dill (Erika), Luca Bianchi (Nando), Lívia deBueno (Lara), César Cardadeiro (Lipe). Gyártó: Zazen Producoes / Globo Filmes. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 96 perc.
Marcos Prado a Brazíliában készült José Padilha-darabok producereként már bizonyított. Játékfilm-rendezői debütálása fel is használ néhány motívumot az Elit halálosztók vagy a Bus 174 témaköréből, de fájón hiányzik belőle azok könyörtelen logikája és hajthatatlan kíváncsisága. A Mesterséges mennyországok szemrevaló fiataljainak traumákkal terhelt románca kábítószerek, dübörgő psy-trance futamok és goa-partik bűvkörében bontakozik ki. Ebben a globális szubkultúrában folynak egybe az életutak (legyen szó sikeres dj-ről vagy drogfutárról), az idősíkok (kiégett újrakezdés kontrázik az önfeledt kísérletezésre) és a kontinensek is (a brazil tengerpartok vad idilljének ütemei a holland főváros fülledt éjszakájában visszhangoznak) – a film sajnos mégsem azon dolgozik, hogy közelebb vigye a nézőt a közeg és a benne élő emberek megértéséhez.
Prado tárgyilagosan mutat rá a rossznak vélt döntésekre és azok következményeire is, kevés lehetőséget hagyva a nézői értelmezésnek (hasonló probléma tette visszássá Estamira című dokumentumfilmjét is). Így az önfelfedezés szólamai üresen hangzanak, a főhősök extázis-ünnepe, tökéletes teste és felszabadult szexualitása sem több, mint puszta attrakció, ami a megcélzott drámai hatás helyett inkább a vetkőzős-orgiás drugsploitation-logikát működteti. Az ügyetlen információ-adagolás a háromrétegű flashback-szerkezet ellenére sem tud meglepetésekkel szolgálni, néhol már-már kínosan hosszú filmidő telik el az egyes szintek kapcsolódásainak nyilvánvalóvá válása és azok kimondása között (kezdve az Amszterdamban egymásba gabalyodó szerelmesek közös múltjával). Hiába a látványos képsorok és az ábrázolás részletessége, ha az alkotó empátiát nélkülöző megoldásai (a címválasztástól a színészvezetésig) a figurák iránti értetlenségét kommunikálják.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11891 |
