Forgács Nóra Kinga
Vijay and I – belga-német, 2013. Rendezte: Sam Garbarski. Írta: Philippe Blasband és Matthew Robbins. Kép: Alain Duplantier. Szereplők: Moritz Bleibtreu (Will), Patricia Arquette (Julia), Danny Pudi (Rad), Catherine Missal (Lily). Gyártó: Pandora Filmproduktion. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.
Will Wildert negyvenedik születésnapja egy zöld plüssnyúl belsejében éri. Ez nem szülinapi vicc, hanem hősünk kenyérkereső munkája, eddig ívelt ugyanis színészi karrierje egy tévécsatorna gyerekműsorában. Az élet a nyúlon túl sem éppen kellemes, otthon egy elhidegült feleség és egy kamaszlány várja. Mikor a halálhírét keltik, Will belecsábul a rosszba, és egyetlen bizalmasa, az indiai étterem-tulajdonos Rad segítségével indiai bankárnak, nevezett Vijay Singh-nek álcázva magát jelenik meg tulajdon temetésén – hogy aztán, elfoglalva saját egykori helyét, egy egzotikus és megnyerő figura bőrében születhessen újjá.
Sam Garbarski (Irina Palm, A Rashevski tangó) filmjének alaphelyzete tiszteletlen és morbid, mégis átérezhető, minden lehetőség nyitva egy midlife krízisből kibomló romantikus fekete komédiára. A Vijay és én azonban kegyetlen tréfát űz. A nyitány zseniális: a főcímben egy komplett animációs kisfilmet kapunk, majd vizuális és verbális poénokban, jellem- és helyzetkomikumban tobzódó bevezető következik, ami egy bukott negyvenesről mesélve életszagúan ötvözi a cinizmust az érzelmességgel. Mindez egészen a „temetés” agyament jelenetéig tart – de már a tornál kiderül, hogy Vijay figurája a többi szereplőt meggyőzi talán, de a nézőt képtelen lesz kárpótolni. A film elveszíti eredeti hősét, s ezzel pofon vágják a produkciót. Tévéfilmes feldolgozás, blőd humor és egyre kínosabb szituációk hosszú sora jön, némi moralizálással, a happy end kényszernek betudható műízű cukormázzal. A régi Will nem kiteljesedik, hanem eltűnik az újban. A tanulság, ha csak nem körmönfont kritikaként kell értelmezni, a legkeserűbb: Vijay-nek lenni jobb. Ripacsnak lenni kifizetődőbb, mint el nem ismert tehetségnek: a megfeneklett életet a mese kiveti magából, győzzön az álszakáll.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11853 |
