Soós Tamás Dénes
Across The Hall – amerikai, 2009. Rendezte: Alex Merkin. Szereplők: Brittany Murphy, Mike Vogel, Danny Pino. Forgalmazó: ADS Service. 93 perc.
Filmtörténeti tradíciók találkozási helye ez a folyosó: a B-filmekben manapság már ritkán felbukkanó neo-noir ad randevút a szebb napokat is látott hűtlenségi thrillernek. Titkos szeretőjének pedig June, akit pechjére a barátja, Terry követ a Riverview hotelig. Terry az a fajta amorózó, akit a noir előszeretettel tesz főhősévé: robbanékony szívszerelmes, és parttalan érzelmeivel megfullasztja a nőjét – pláne ha csaláson kapja. De mielőtt tényleg megfojtana valakit, a lerobbant hotelből felhívja legjobb barátját, Juliant, akinek húsz perce van, hogy a helyszínre érve megakadályozza Terry terveit.
A feszültséget viszont nem is a szűk határidő, hanem az időbontásos szerkesztés srófolja fel. Rendre visszaemlékezések szakítják meg a lassan őrlő cselekményt, hogy Alex Merkin rendező motivációkkal és érzelmekkel ruházhassa fel a szerelmi háromszög szereplőit. A tördelt narratíva néhol csak a fordulatok kiszámíthatóságát leplezi, de passzol a készítők technikafitogtató attitűdjéhez, akik a lehető legtöbb hangulatteremtő fogást sűrítik bele a film szűk másfél órájába. A hotel tetejéről vett extrém beállításoktól az ajtó kukucskálója által meggörbített térig, Merkin gyermeki örömmel játszik a perspektívákkal és a színekkel. Terry például a hotel utcai neonreklámja mögött lévő szobát bérli ki, gyilkosságra elszánt arcát a rendező így gátlástalanul fürdetheti a vörös fényben.
A film legkidolgozottabb aspektusa a kontrasztos fény–árnyék-játékokra építő színstilizáció, amely szinte apokaliptikus hangulatot csempész a málló falú, penészes hotelbe. Enyhülést csak az abszurd komikumra hajtó portás hoz, aki mintha csak a Négy szobából sétált volna át a folyosó túloldalára. A fanyar humor viszont hamar átadja a helyét a pattanásig feszített thrillerjátéknak, amelynek kimenetele a család sérthetetlenségét hirdető konzervatív zsánerdarabok (például a Végzetes vonzerő) helyett szinte westernbe illő tanulságot sugall: a nő hitszegésénél csak a férfibaráté a súlyosabb.
Extrák: semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11850 |
