Muhi Klára
Sós Ágnes minden filmjével meglep. Minden témaválasztása rendhagyó.
Erdélybe többnyire azért járnak a filmeseink, hogy megtudakolják, mi van az ottaniak magyarságával (Magyar bulletin), mi történt a forradalom alatt (Balkán bajnok), milyen archaikus életformák őrződnek máig (Imádság). Sós Ágnes viszont azt kérdi, többnyire szépkorú szereplőitől, egy földrajzilag meghatározatlan pittoreszk erdélyi faluban, mi van/volt/lehet a szerelemmel és a vágyakozással.
A közelmúltban Macskássy Kati animált egy remek Parasztdekameront, Lakatos Robi (Ördögtérgye) és Felméri Cecília (Kakukk) csináltak pikáns filmeket a szerelmeskedésről, alaposan kiaknázva a folklórforrásokat. De Sós Ágnes filmjét nem a folklór vagy a dekameron-forma ihlették. Nem is olyan egyszerű felfejteni, mi adja a film varázsát. Lassan csordogál, nincs is benne történet. Expozíciója kicsit félrevisz. Feri bácsi, a hősünk ugyanis a film végére sem találja meg a párját, olyan nagyon nem is keresi. Két asszonyhoz bemegy ugyan valami virággal, aztán csak nem bontakozik, aminek bontakoznia kéne. A Szerelempatak igazság szerint egy ellen-Dekameron. Nincsenek benne sikamlós novellák, helyette van a táj, már-már erotikus szépségeivel. Erdélyt ilyen érzékien fotózva tán még nem is láttuk. Aztán van még ember és táj szerelmesen természetes összetartozása. S főként a rendező türelme és öröme, mikor ezek az időtlenné öregedett asszonyok, emberek a semmi küszöbén pillanatokra megnyílnak, s valamit az élet szerelmes-szexuális misztériumáról, ha nehezen is, de feltárnak. És ebbe a várakozásba a néző is bevonódik. A film intelligens, érzékeny dramaturgiai koncepciója az, hogy mi is megtapasztaljuk: egy-egy mélyebb, őszintébb elszólást itt nem adnak könnyen. A Szerelempatak kisöregjei szemérmesek, egy másik korról hoznak hírt, amikor az emberek még egészen másként voltak a szerelemmel és a testiséggel.
„Én az uram előtt soha le nem vetkeztem... A mi időnkbe olyan nem volt hogy a nyelvit beledugta vóna valaki a másik szájába...Sokszor úgy döföltek hátulrul...Mindig leugrottam az ágy túlsó felin, ha az uram akart valamit....” Az ilyen és hasonló elszólásokra sokat kell várni. De érdemes, mert egész kontinensek tárulnak fel mögöttük.
A Szerelempatakban egyébként minden szép: állat, évszak, növény, hegy, árvalányhajas mező. Csak a nénik meg a bácsik csúnyácskák. Ezerránc arcukra, agyondolgozott testükre ráíródott a nehéz élet. A szereplők közül Veronka a legnyíltabb. Ő még nem is olyan öreg. Neki tán akadna valaki. Van is egy jelenet, amikor a szomszédasszonnyal fiatalabb legényekről ábrándoznak. Nincs kedvük a csúnyácska bácsikhoz sajnos.
A Szerelempatak szereplőiről olyan sokat nem tudunk meg. Etűd, hangulatfilm, melyben a magyar dokumentumfilm a 60-as évek óta nagyon erős. Mikro-pillanatokból, felrémlő emléknyomokból lett összeszőve. Például mikor az egyik öregember utolérhetetlen grimasszal nyugtázza, hogy az udvarolni induló Feri még mindig nem fér a bőrébe. Vagy mikor kimegy két néni a mezőre, szalonnát sütni és felelevenítik, hogy a juhnyírásnál mekkora „hengergőzések” voltak. S megbeszélik, hogy az egyik lakodalomban kifaggatták a tapasztaltabb főzőasszonyt, hogy juthatnának fiatalasszonyként egy kis élvezethez. („Hát disznózsírral megkened a peckedet, oszt úgy.”) Vagy mikor a másik elmeséli, hogy már bőven meghalt az ura, mikor egyszer végigcikkant a testén valami élvezet féle. Mint az elektromos áram. Mindez mulatságos és drámai is. Eltelt az élet szerelem nélkül. Az derül ki. Sós Ágnes méltósággal tárja a néző elé ezeket a titkokat.
A Szerelempatak egyébként boldog szerelemről nem tudósít. A film látszólag az életörömről beszél, hogy bezzeg még nyolcvanon túl is, de közben inkább a szerelmi ínségről szól, hogy bizony lehet, hogy még húszévesen se...
Az utolsó jelenet, ahogy viháncolva gurulnak a dombról a nénik, s közben sopánkodnak, hogy a nagy faruk miatt félrehord a gurulás, persze mindent visz. „Tudnánk mi még azt a hengergőzést, csak hát nincs kivel... Mindegy, jól van így is.”
Jó hogy elkészült ez a film. Mert a miénk egy prűd ország, a filmjeink is prűdek. Őszintén a szerelemről és a testi vágyról se beszélünk sose. Élvezzük tehát, ahogy és amit a Szerelempatak ebből az Atlantiszból most felszínre hozott.
Szerelempatak – magyar dokumentumfilm, 2013. Rendezte: Sós Ágnes. Írta: Sós Ágnes, Thomas Ernst. Kép: Lovasi Zoltán. Vágó: Thomas Ernst. Producer: Sós Ágnes, Ugrin Julianna. Társproducer: Dorota Roszkowska. Gyártó: HBO a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával. 70 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11844 |
