Kolozsi László
À perdre la raison – belga-francia, 2012. Rendezte és írta: Joachim Lafosse. Kép: Jean-François Hensgens. Szereplők: Émilie Dequenne (Murielle), Niels Arestrup (André), Tahar Rahim (Mounir), Baya Belal (Rachida). Gyártó: Versus Production / Samsa Film. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 111 perc.
Miért történhetett meg az, ami megtörtént? Ki nem akadályozta meg, hogy megtörténjen, a legrosszabb, ami egy anyával történhet: ezeket a kérdéseket teszi fel a Gyermekeink című francia film. Nem a nők védelmében született Joachim Lafosse filmje, nem azért, hogy a férjek empatikusabbak legyenek leterhelt feleségükkel, de ez a Murielle szenvedéseit tárgyaló mű ehhez a kérdéshez is elvezethet: mit kellene nekünk tennünk, az összeomlástól még távol, azért, hogy a közvetlen környezetünkben senki ne jusson el oda, ahová ez a férfiaknak végsőkig kiszolgáltatott asszony.
A belga társadalmat Geneviève Lhermitte ügye megrázta, és Hensgens elsősorban azért készítette el filmjét, hogy megértse a nőt. A filmben Murielle névre keresztelt szereplőt alakító Émilie Dequenne érdeme, hogy történetét a nézők passiónak élik meg. A férje mentorának, az orvosnak, aki a marokkói férfit magához vette (és az egyre erőszakosabb házastársnak) kiszolgáltatott négy gyermekes nővel nem történnek szörnyűségek, nem kínozzák meg (pofon is csak egyszer csattan), mégis vészjósló, ahogy csúszik lefelé a lejtőn a tragikus eseményig – melynek bekövetkeztét már a rövid nyitány is megelőlegezi. A zenék, erősítve a történet passió jellegét, többnyire Mária Magdolna vagy Mária szenvedését megörökítő barokk zenék, azok foszlányai. A film hatása annak tudható be, hogy Lafosse nem a drámákra, a veszekedésekre, hanem a hétköznap megtörető részleteire koncentrál. Egyenes vonalban halad, feltartóztathatatlanul: lefelé. A pokol felé.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/04 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11823 |
