Soós Tamás Dénes
The World’s End – angol–amerikai, 2013. Rendezte: Edgar Wright. Szereplők: Simon Pegg, Nick Frost, Martin Freeman. Forgalmazó: Universal. 105 perc.
Nézheted a brit kocsmakultúra szatírájaként vagy a legjobb sörreklámként. A felnőtté válás elodázhatatlanságáról szóló haverfilmként és a társadalmi konvenciók egyénszürkítő hatásának metaforájaként. Netán: a pihent agyú, brit abszurd humor örököseként vagy a legröhögtetőbb zombifilm-paródiaként. Ez igaz a Haláli hullák hajnalára, és igaz a Világvégére is – csak az élőhalott-zsánert kell inváziós sci-fire cserélni. Ami azt is jelenti, hogy a Cornetto-trilógia záródarabja olyan, mint a filmsorozat védjegyének számító részeg Simon Pegg-tiráda: rendkívül szórakoztató, csak hallottuk már egyszer. Ismerős – és továbbra is kétértelmű – az üzenet, bár most az elvárásokat nem a barátnő, hanem az exhaverok támasztják: fiatalságuk felelevenítésére szervez kocsmatúrát a gimi nagymenője, a mit sem változott, csak alkoholistává züllött Gary King, akivel családos és dolgozó barátai már nem találják a közös hangot.
Edgar Wright most nem megváltásra váró renitensként, hanem menthetetlen, sérült emberként lépteti színre a kisvárosi nagydumást, akinek a sör és a haverok a mindene – ám az egyenboldogságot és a konformitást vírusként terjesztő idegenek fellépésével mégis a tinikoruk film- és kalandélményeibe ragadt King lesz az egyéniségért és az emberiségért folytatott harc vezetője. Wright ezzel a film eleji komikusi buktatót – elrajzolt főszereplőjük inkább irritáló, mint vicces – is kiiktatja, hogy elmerülhessen az abszurd, a fekete és a sörhumor esszenciájában. Az ismert sorvezető mentén érkeznek az előképekre visszapislantó utalások és a Cornetto-trilógia belsős poénjai, de a Vaskabátokban kivesézett kisvárosi összeesküvés humorát szóviccekkel és nyelvtörőkkel, Pegg színészi eszköztárát pedig a Jim Carrey-féle gumiarcú mimikával bővítik.
A fináléra fókuszpontot váltó és ezért megdöccenő film színvonala azonban elmarad a trilógia előző két darabjától. Ha úgy nézzük, mégis innovatívabb mindkettőnél. A Világvége ugyanis a világ első kocsmatúra-filmje. A legjobb a maga nemében.
Extrák: Legyűrni a kocsmatúrát: Így készült a Világvége; audiokommentár Edgar Wright és Simon Pegg forgatókönyvírók közreműködésével.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/04 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11819 |
