Tamás Amaryllis
Keresőpálcák, piramismátrixok, energiakerekek, Hieronymus-féle csodamasinák, a kérdésekre „igen-nem” válaszokat bólogató ingák – egyszerű gondolatgépek, működési elvük legtöbbünknek homályos és bonyolult. Ami sokunknak gyanús varázslat, az a kiváltságosoknak – technológia.
Preston névre hallgató hősünk nem a Feltalálók Klubjának meg nem értett felfedezője, nem az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság elnöke, vagy a Tudományos Akadémia örökös tagja, legkevésbé a Becsületrend lovagja. Kutató szellemmel, nyílt szemlélettel megáldott tizenegy esztendős ifjú, egy Macintosh számítógép tulajdonosa. Ő pedig kihozza belőle a maximumot – és nem kontár módon teszi azt!
Megfigyelés, hipotézis, kísérlet – a sorrend, akár a nagyoknál –, s a megerősített feltételezés az elmélet, majd a gyakorlat szintjére emeltetik. „Szalonkísérletét” (mellyel pillanatokon belül átveri a rutinos bankgazembereket) nem nagy valószínűséggel alkalmazzák majd közgazdasági egyetemek stúdiumain. De nem árt néha a bankárokat és az ősöket kizökkenteni a megszokott kerékvágásból! Preston csekk-stiklije felkavarja a gazdasági és családi állóvizet, sikerül a nagy tétekben játszó fehérgalléros bűnözők világába keverednie.
De még időben működésbe lép a „lelkiismeret-furdalás”-program, amely kivágja a belső biztosítékot, amikor a lurkó túl akarná lépni a határt (ez a filmben pontosan egymillió dollár)... Preston védelmében csak annyit jegyeznék meg, hogy a „garázsbarkácsolóknak” sokat köszönhetnek a születő tudományok (általában az alapokat).
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/06 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1177 |
