Kovács Kata
A Karlovy Vary-ból három díjjal hazatérő Szabadesés szeptember végétől a mozikban látható. A Toldi a Nemzeti Filmalap jóváhagyására vár.
Pálfi György 2007 óta nem forgatott nagyjátékfilmet állami támogatásból, a Filmalap tavaly nyáron megítélt 900 millió forintjából azóta sem indult el a Toldi forgatása. Miután az utóbbi időben többször nyilatkozott a fennakadásokról és a finanszírozással kapcsolatos kétségeiről, a Szabadesés című – dél-koreai támogatásból készült – munkája pedig három díjat (legjobb rendező, különdíj, az Europa Cinemas zsűrijének díja) is elhozott Karlovy Varyból, megtört a jég: újraindultak a tárgyalások.
*
Mik
a fejlemények a Toldival kapcsolatban?
Jelen pillanatban épp a tárgyalási folyamat közepén vagyunk. Sikerült elérni,
hogy beszéljünk a Filmalappal. Elindult a kommunikáció, nagyjából megismertük
egymás álláspontját, ennek nagyon örülünk, és persze mi is
kompromisszumkészebbek vagyunk. Most annak kell kiderülnie, hogy támogatják-e a
filmet, vagy nem támogatják, esetleg milyen feltételekkel támogatják.
Más
forrásból nem lett volna finanszírozható a film?
A Katapult Film producerei nem találtak koprodukciós partnert külföldön, de kényelmesen
hátra is dőltek, miután a Filmalap informálisan megígérte, hogy támogatja a Toldit – azt mondtuk, hogy legyen akkor
ez egy teljes egészében általuk támogatott produkció. Született is egy belső
döntés az indulásról még márciusban, de ez a technikai okok miatt nem lett nyilvános.
Mit
jelent pontosan, hogy megítélte a támogatást a Filmalap? Jár ez bármilyen
kötelezettségvállalással, vagy egy ilyen pályázati eredmény bármikor
felülírható?
A Filmalap bizottsága úgy működik, hogy bármiben dönthetnek: megítélhetnek egy
támogatást és bizonyos keretek között vissza is vonhatják a döntést. Nekünk tavaly
nyár elején 900 millió forintot ítéltek, erről van a kezünkben egy határozat, de
ehhez járult egy feltételrendszer is a gyártási tervre, a költségvetésre, a
különböző technikai dokumentumokra vonatkozóan. Akkor költhetjük el az összeget
a filmre, ha ezeket az anyagokat elkészítjük és elfogadja őket a Filmalap.
Milyen
jellegű feltételeket szabtak?
A legfőbb viták a gyártási tervvel és a second unittal kapcsolatosak és ezekről
végre elkezdtünk tárgyalni. Így új helyzet állt elő, és ha a korábban kiszabott
feltételeket emlegetném fel, akkor egy régebbi állapotot idéznék fel, ami
remélhetőleg néhány napon, akár egy héten belül konszolidálódik.
Azt
írja rólad a Népszabadság, hogy a Taxidermia óta dühből készítesz filmet. (Csákvári
Géza: "Mondják végre meg, hogy nem lesz Toldi-film" – Interjú Pálfi
Györggyel. Népszabadság, 2014. július 19.) Köze lehet ennek a dühnek ahhoz,
hogy mintha a Taxidermia óta várnál a
lehetőségre, hogy elkészíthess egy nagyköltségvetésű szórakoztató filmet, de
erre nem kaptál lehetőséget, így nem derülhet ki az sem, hogy inkább szerzői
vagy közönségfilmes alkat vagy-e?
Ezt igazából soha nem akartam eldönteni. Hozzám Spielberg példája áll a
legközelebb, az ő filmjein nőttem fel, hatott rám a Párbaj, a Cápa, a Harmadik típusú találkozások. De főleg
az a változatosság, hogy megcsinált egy Indiana
Jonest, aztán meg egy Bíborszínt,
megcsinálta egy E.T-t, majd A nap birodalmát.
De
te még nem csináltad meg a Toldit.
Nyolc éve próbálom áttörni azt a falat, hogy nem csak szerzői filmes vagyok.
Szeretném, ha a filmjeimet sok ember megnézné, és azt gondolom, értek is
valamit a szórakoztatáshoz. De egyelőre nem tudok színtiszta műfaji filmekben
gondolkodni, ezért keverem a műfajokat, ami egy csomó nézőt kizár. A legtöbben
a tiszta műfajú filmekre mennek el: a lehető legkomfortosabb élményre vágynak,
ez pedig a film megnézése közbeni lehető legkevesebb aktív befogadói
közreműködést jelenti, azt, hogy könnyen be tudják határolni, milyen
elbeszélésmóddal, struktúrával fognak találkozni. Természetesen az ilyen
filmeknek is lehet üzenete, aminek a megfejtésén hetekig lehet agyalni. A Toldinál is ez a cél: hogy a romantikus,
történelmi akciófilm zsánerét – ami eleve kevert zsáner, de elég elterjedt és
könnyen befogadható – a lehető legteljesebben használjuk, miközben fejtörésre
késztetjük a nézőt. Dupla fenekű filmről van szó, amely első szinten teljesíti
a műfajt, de ha tovább akarunk lépni, megadja a lehetőséget
esztétikai-gondolati játékra, amit a korábbi filmjeim nézői is érdekesnek
találnak majd.
Egyetértesz
azzal, hogy dühből filmezel?
Ezen sokat gondolkoztam. Valóban könnyen dühbe jövő ember vagyok, és mintha
szükség is lenne erre az energiára, hiszen sokszor lehetetlen körülmények
között kell filmezzek. Márpedig úgy tűnik, hogy egy magyar filmesnek, aki akar
is valamit, lehetetlen körülmények között kell filmet készítenie. A düh nagyon
inspiráló dolog, az alkotásoknak pedig szükségük van erős érzelmi tartásra. A düh
gyakran pozitív alkotói attitűddé tud alakulni: pl. egy valamire való bizonyítási
kényszerré. A Taxidermia sorsa végül
úgy alakult, hogy nem támogatták, mert undorítónak, felháborítónak találták,
olyasminek, amit nem szabad a filmvásznon mutogatni. Ekkor jött a düh, hogy
csak azért is megmutassam. Ha a Nem
vagyok a barátodat megnézzük, ami egy szabad elhatározásból készült, olcsó
mozi, ott nem volt düh: az érdekelt, tudok-e úgy filmet csinálni, ahogyan bárki
– egy egyszerű videokamerával, pénz nélkül – és fel tudom-e robbantani azt az
elit klubbot, aminek mindenki gondolja a filmgyártást a költségessége miatt. De
ez 2009, amikor még nem volt mindenkinek a zsebében okostelefon HD-kamerával –
akkor ezt még érdemes volt bizonyítani, kutatni. A Final Cut mégsem dühből készült, hanem kétségbeesésből: 2010-ben leállt
a teljes magyar filmgyártás, de én akkor is filmezni akartam. A Szabadesés egy lehetőség volt, de volt
benne düh is: hogyan lehet az, hogy 2014-ben a Filmalap helyett Dél-Korea
támogat egy magyar filmet, nekem pedig azt a szívességet kell kérnem a stábtagoktól,
hogy szinte ingyen dolgozzanak. Mindezt azért, mert az itthoni finanszírozási rendszer
lassú és bürokratikus. Számomra ez nehezen elfogadható..
A Szabadesés
sikere hozzájárult, hogy elindult a kommunikáció a Filmalappal?
Ezt tőlük kell megkérdezni. Ha az a logika, hogy Filmalapnak alapvetően a
rendező személyével volt problémája, közben egy nagy nemzetközi fesztiválon
pont azt mondták, hogy nekik éppen a rendező személye tetszik, akkor valószínűleg jókor kaptuk a díjakat Karlovy Varyban.
Volt
olyan sztori, ami kimaradt a Szabadesésből?
Nem. Nagyon gyors munka volt, fél év alatt készült el az ötlettől a kész
filmig, úgyhogy nem hibázhattunk.
Számít
a sorrend?
Nagyon, hiszen nem különálló rövidfilmekről van szó, hanem egy nagyjátékfilmről.
A szobák felcserélhetőek, mert ezek egy időben zajló történetek, de a
filmszerkezetnek, a ritmusnak úgy kell működnie, hogy fenntartsa a nézői
érdeklődést. Rengeteget kellett tesztelnünk, hogy a lehető legpontosabb struktúra
jöjjön ki. Forgatókönyv állapotában szándékosan nem döntöttük el ezeket a
kérdéseket.
Az
itt megvalósított elbeszélői szerkezet biztonságosnak bizonyult?
Gyártási szempontból nagyon biztonságos, nézői szempontból viszont rizikós,
mert azzal játszik, hogy hét rövidfilm – amelyek külön történetekként nem is
nagyon élnének meg – hogyan tud egy nagyjátékfilmmé összeállni. Ha valamilyen
tekintetben kísérleti ez a film, akkor ez az: hogyan lehet totálisan szétzúzni
a hagyományos nagyjátékfilmes formát, karakterfejlődést, a csúcspontokkal
megtűzdelt egyívű történetet kihagyva úgy, hogy mégis egy gondolatilag egységes
nyolcvan perces filmet építsünk fel. Már az írás közben, a felvétel során pedig
egyre inkább azzal játszottunk, hogyan lehet ezeket a történeteket különböző
műfajoknak megfeleltetni és új műfajokat létrehozni a filmen belül.
Melyek
ezek a műfajok?
Van benne például egy olasz, nyolcvanas évekbeli horror/thriller, vagy az a
fajta dokumentarista fikció, ami a legtisztábban a 24 című sorozatban jelenik meg. Itt vállon volt a kamera, és a
tengelyszabályokat sem tartottuk be, mert ebben a jelenetben egy nagyon
zaklatott állapotú szereplő jelenik meg, és ezzel a fajta képkezeléssel szeretnénk
hasonló lelkiállapotot előidézni a nézőben is. Az idős pár jelenete nagyon
hagyományos fix kamerás felvétel, még objektívet sem cseréltünk: ötvenes
optikával vettük fel, nagyon szigorúan keretezett hagyományos történetmesélést
használtunk. Van benne sitcom is, ahol megpróbáltuk a filmes videotechnikát úgy
használni, mintha televízióznánk, úgy is világítottunk, snitteltünk, sőt, még
nevetéseket is alátoltunk.
Ezek
azért nem feltétlenül műfaji, hanem gyakran puszta formanyelvi kísérletek.
Ez így van. A műfaj az írás közben határozta meg a munkát, a történetre hatott,
a forgatásnál pedig a formanyelvi kérdések kerültek a középpontba.
Megjelennek
más műfajok vagy formanyelvi játékok a Toldiban is?
Megjelennek más műfaji és szerzői elemek is, de a szándékunk elsősorban az, hogy
ezek ne feszítsék szét a hagyományos kereteket, hasson és működjön a kalandfilm.
Hogyan lehet sok pénzből készülő box office mozit csinálni, ami sok emberhez
eljut (még ha matematikailag nem is lehetséges, hogy nyereségessé váljon,
hiszen nem angol nyelven készül és nincsenek benne A-kategóriás sztárok)? Hova
soroljuk mondjuk a Djangót
Tarantinótól? Nem csak egy western, hanem szerzői és egyben szórakoztató film
is. Ez az az út, ami engem is izgat. Azért érdekes, hogy erről beszélünk, mert
jelen pillanatban a Filmalappal ez is a vita tárgya.
Pontosan
mi?
A mi forgatókönyvünk nagyon ravaszul követi az Arany-féle történetet, a
mesélési struktúrája, a jelenetek sorrendje meglepő. Habár ragaszkodik az
eredeti mű eszméjéhez, és igyekszik az elemeit a leghűségesebben használni, de
mégiscsak használja azokat. Úgy
döntöttünk, hogy ahogyan Arany versszakai tulajdonképpen egy-egy
Ilosvai-idézetnek a kifejtései, ezt a 150 éves irodalmi struktúrát mi most
filmnyelvre emeljük át, és a filmes dramaturgia, törvényszerűségek
figyelembevételével átírjuk az Arany-művet.
Milyen
szerinted a Toldi-karakter?
A forgatókönyv megírása közben a bennünk felmerülő legfontosabb kérdés az volt,
hogy mitől hős Toldi Miklós. Emlékszem, amikor megérkezett a Csillagok háborúja legelső része, a Baljós árnyak mekkora csalódással
töltött el, hogy nem lehet akárkiből jedi, erre születni kell. Arra épül az
egész Toldi-történet is, hogy bár paraszti sorban nevelkedett, de nemes fiúról,
egy kiválasztottról van szó. Megöli a cseh lovagot, ami az országnak éppen
akkor politikailag jól jön, így ezzel a gyilkos tettel az egyik legnagyobb
magyar hőssé válik. De ne feledjük, Arany folytatja a történetet a Toldi szerelmében és a Toldi estéjében, nekünk pedig arra kell
választ adnunk, hogy ez a gyilkológép, akinek egyetlen tehetsége, hogy öljön,
mitől is válik igazán hőssé. Attól, hogy erős? Vagy, mert a megfelelő időben öl
meg bizonyos nagy ellenségeket? Ezen töprengtünk sokat, és erre a kérdésre
adtunk nagyon hasonló választ, mint Arany. Azzal a különbséggel, hogy a szép
sorok nála jobban elrejtik a választ. Míg ő heroikussá teszi a hőst, nálunk
inkább emberivé válik, egy tépelődő, döntéseket hozó, azok következményeit
elviselni kényszerülő emberré. Ebben a karakterben találtuk meg azt a hősiességet,
ami valóban tudja igazolni azt, hogy a nép ajkán legendává vált.
Hogy
néz ki a hírhedté vált négy perces jelenet, amelyről olyan sokat vitáztatok a
Filmalappal?
Úgy gondoltuk, érdekes lehet, ha egy ilyen epikus film egy egysnittes,
monumentális jelenettel indít, még ha utána nem is ezt a nyelvet beszéli. Ezzel
felelevenítenénk a magyar film Jancsó-, Fehér György- vagy Tarr Béla-féle
hagyományát, amely persze megjelent másoknál is, Antonionitól Angelopuloszon,
Orson Wellesen át Altmanig, De Palmáig, Scorsese-ig. Kiderült, a Filmalapnak az
volt ezzel a problémája, hogy azt hitték, egyben akarom leforgatni, de erről
természetesen szó sincsen, én ezt három vagy négy különböző beállításból venném
fel, de persze a néző számára ez egy snittnek kell, hogy hasson, ahogyan azt
például Hitchcock is megcsinálta a Kötélben.
A Filmalap szerint ezt a snittet egyben lehetetlen elkészíteni, ezért javasolták
a tesztforgatást. Végül az egyeztetések során tisztázódott, hogy technikailag
kivitelezhető és nincs szükség a tesztre.
Szerinted milyen lenne az ideális
filmfinanszírozási rendszer Magyarországon?
Ideális filmfinanszírozás Magyarországon szerintem nem létezhet. Ideális a
helyzet az Egyesült Államokban, ahol megkérdőjelezhetetlen gazdasági alapokon nyugszik
a filmgyártás. Szabad piacgazdaság van, ahol, ha az egyik stúdiónak nem kell a
filmed, még mindig kereshetsz másikat, vagy kitalálhatod, milyen üzleti
modellben lehetsz a legsikeresebb. Van egy kialakult ipar, és van akkora
nézőközönség, aki ezt anyagilag fenn tudja tartani. Európában teljesen más
rendszerek lehetségesek, mert minden ország más nyelvet beszél. Azokban az
országokban, ahol legalább harminc millió ember él, kialakulhat valamiféle
piac, és itt sokkal egészségesebb is a finanszírozás. A kis, önálló nyelvű
országokban nem létezik piac, így ezek a kérdések sokkal bonyolultabbak, nincs
egy ideális rendszer.
Azt gondolom, hogy a Filmalap ebben a környezetben egy viszonylag egészségesen
működő rendszer lehetne, a léte pedig mindenképpen jó, hiszen ha nem lenne,
akkor továbbra sem lenne semmi pénze a magyar filmnek, vagy minden évben az
aktuális költségvetési vitáknak lenne kiszolgáltatva, ahogy ez az MMKA-nál volt
korábban. A Filmalap létrejöttével, ahol a támogatás a hatoslottó
nyereségadójához kötődik, ez a bizonytalanság megszűnt. De fontos lenne, ha ki
tudnának egyezni az alkotókkal és kétoldalú kommunikációt biztosítanának,
esetleg a szakmát érintő döntéseikbe bevonnák a szakma képviselőit.
Azt is gondolom, hogy nem szabadna lemondani a rövidfilmekről, a hosszú- és rövid dokumentumfilmekről, az oktatásról, és legfontosabb helyen a kísérleti filmekről. Jó volna elérni egy Balázs Béla Stúdió-szerű intézmény létrehozását, ahol egy nagyjátékfilm költségvetésének megfelelő összegből évi sok kísérleti film megszülethetne, amelyeket nem forgatókönyvvel pályáztatnak.
Mit
gondolsz, a jelenlegi finanszírozási rendszernek egyedi esete, ami a Toldival
történik, vagy csak ez az egyetlen, ahol nyilvánosságra került a konfliktus?
Ők azt mondják, egyedi eset.
A beszélgetés 2014. augusztus 7-én készült.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 18-20. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11757 |
