Kránicz Bence
Magyar, 1955. Rendezte: Máriássy Félix. Szereplők: Gábor Miklós, Molnár Tibor, Gordon Zsuzsa. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 86 perc.
Magyarország német megszállása, a nyilas
hatalomátvétel, illetve a honi zsidóság deportálásának 70. évfordulója adja az
apropót Máriássy Félix alapművének dvd-megjelenéséhez. Az ország náci és nyilas
uralom alóli felszabadítása után tíz évvel, 1955. április 4-én bemutatott Budapesti tavaszt a korabeli
kultúrpolitika eleve reprezentatív presztízsdarabnak szánta, a készítőkre így
komoly nyomás nehezedett: nemcsak a kommunista direktíváknak kellett megfelelniük,
de a vészkorszak túlélői (köztük az eredeti regényt jegyző Karinthy Ferenc és a
főszerepet játszó Gábor Miklós) élményeinek, traumáinak feldolgozásához is
kellő érzékenység és óvatosság szükségeltetett. Máriássy és alkotótársai
múlhatatlan érdeme, hogy a film e kettős szorításban sem vált érdektelen
kurzusdarabbá vagy pusztán a kulturális emlékezet kontextusában jelentőséggel
bíró kuriózummá. Sőt, a Kádár-rendszer kánonjában betöltött kétségbevonhatatlan
pozíciója sem kell, hogy elriassza a mai nézőt a Budapesti tavasztól, amely primér filmélményként hatvan év
távlatából is lendületes, izgalmas munka.
A történet magán
hordozza ugyan a pártállami propaganda terheit, az árnyalatlan történelemkép
mögött azonban valós tapasztalatok, őszinte emberi pillanatok, a múltábrázolás
találó és érzékletes megoldásai teszik hitelessé és élvezetessé a végeredményt.
A hadseregből dezertáló, háborútól megcsömörlött hős rokonai lakásán igyekszik
kivárni a rombolás végét, itt találkozik egy bujkáló zsidó lánnyal. Ám Jutka a
nyilasterror áldozatává válik, a szerelmes Zoltánt pedig fájdalma és újjáéledő
tettvágya arra indítja, hogy csatlakozzon a partizánokhoz. Érdemes túllépni a
fals tanulságon – miszerint egyedül a kommunisták
állhatják útját a pusztításnak, és akinek helyén van a szíve, közéjük áll –, és
arra figyelni, milyen remek portrét ad a film a házban rejtőző, kisszerű
túlélési stratégiákkal próbálkozó, többségükben gyáva átlagemberekről (akik
ellenszenvesek ugyan, mégis problematikus ítélkezni fölöttük), vagy arra, mennyire
intenzív és megkapó az egymásra találó szerelmesek jelenete. Illés György sok
közelivel, többteres kompozíciókkal, hatásos és jelentésteli fénykezeléssel
(lásd a pislákoló mécsessel világító, a fenyegetett tisztaságot jelképező Jutka
képét) teszi átélhetővé az egymásra utaltság és a folyamatos szorongás
élményét, de a bombázott pesti utcák neorealista ihletettségű felvételei is
maradandók. A dunaparti tömeggyilkosság sokat elemzett szcénája máig a
legemlékezetesebb képsor a magyarországi holokausztról, miközben a téma
ábrázolhatósága körüli évtizedes esztétikai vitákra is érvényes választ ad.
Extrák: Varga Balázs
filmtörténész és Zombory Máté szociológus félórás beszélgetése A hiány filmje címmel.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11740 |
