Gelencsér Gábor
Magyar, 1981. Rendezte: Böszörményi Géza. Szereplők: Máté Gábor, Udvaros Dorottya, Jiří Menzel, Básti Juli, Pogány Judit. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 83 perc.
Régi korok filmjeinek dvd-kiadása jó
alkalmat nyújthat arra, hogy lemérjük, mi marad eleven az egykori élményből, s
mi az, aminek inkább csak kortörténeti értéke van. Különösen igaz ez a kánonon
kívül eső, kevéssé klasszicizálódott filmek esetében, illetve a filmtörténet
köztes homályzónájában születő alkotásoknál. Böszörményi Géza harmadik
játékfilmrendezése, a Szívzűr ebbe a
körbe tartozik. A forgatókönyvíróként jegyzett, Gyarmathy Lívia által rendezett
Ismeri a Szandi mandit? (1969) a
groteszk látásmód modernista stílusú megfogalmazásával filmtörténetet írt; első
önálló rendezése, a Madárkák (1971) groteszk
líráját nem szárnyalták túl a későbbi filmek. Az alkotópáros közös munkája, a Recsk 1950−53 (1988) a múltfeltáró
dokumentumfilmek egyik legbátrabb és legmegrázóbb darabja lett. Az 1981-ben
készült Szívzűr egy átmeneti korszak
jellegzetesen átmeneti munkája: a dokumentarizmus már túllépett a Budapesti
Iskola zenitjén, de még nem érkezett el a történelmi dokumentumfilmek ideje; a
szerzői stílus radikális formát öltött, miközben egyre nagyobb teret követelt a
jól szabott akadémizmus.
A helyzet- és
jellemkomikumra épülő vígjáték műfaját átitatja az alkotó szerzői látásmódja; a
társadalmi szatíra rendszerkritikája helyett inkább a groteszk figurákra figyelünk;
a poénra kifutatott anekdotikus történetben fontos szerepet játszanak az
eseményeket meg-megállító életképek. A film bemutatójának emberöltőnyi távlata
pedig még nem olyan távoli, hogy ne volna ismerős a kicsinyke falu hétköznapi
világa – de ez már nem feltétlenül a filmen múlik.
Azon is, persze, s itt
érhetők tetten a Szívzűr maradandó
értékei. A falusi körorvos küzdelme a kisszerűséggel mérhetetlenül szomorú és felemelő. Szomorú, mert a korrupt,
kiábrándító falusi (meg fővárosi) élet őt is menthetetlenül bedarálja. És
felemelő, mert ideig-óráig munkál benne − ahogy a környezetében is − a
változtatni akarás vágya, a remény egy jobb életben. S ennek az eleve kudarcra
ítélt küzdelemnek, ezeknek az esendő
hősöknek – ahogy Fazekas Eszter és Moldován Márton negyedórás portréfilmjének
címe nevezi a Böszörményi-oeuvre szereplőit − vannak emlékezetes pillanatai. A késő
Kádár-kor tipikus alakjainak és társadalmi mechanizmusainak karikaturisztikus bemutatása
helyett ezek az időtlenné emelt groteszk epizódok a film valóban maradandó
értékei. Trabant – dallamkürttel; csöpögő orrú páciensek és egy olvadó hóember
képi ríme; a kerékpárján hegedülő muzsikus, aki csak addig hagyja abba a
zenélést, amíg a kanyarban akkurátusan indexel. S ebbe a körbe tartozik a film
metaforikus főhőse Jiří Menzel alakításában. Ő a tetőről kíséri figyelemmel a
gyarló eseményeket, s noha leginkább lezuhan, és a lábát töri, ám egyetlen
egyszer repülni is képes… Holttestét érthetetlen módon a házától jókora
távolságban találják meg. A film ezt a rövid repülési szakaszt célozza meg – saját
zuhanásának melankolikus belátásával.
Extra: Esendő hősök (MaNDA, 2014, 16’)
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11739 |
