Bayer Antal
Noha nagyobb képregényes események híján nyáron kevés képregény jelenik meg, a szuperhősök kedvelői éppenséggel nem panaszkodhattak, hiszen a Kingpin kiadónak köszönhetően folyamatosan érkeztek újdonságok az újságárusokhoz.
Miután Batman a tavasszal visszatért, most magával hozta a barátait, a teljes Igazságligát. Bár érthető kereskedelmi okokból a különszám Batman címen fut, valójában a JLA (Justice League of America) sorozatból egy négyrészes történetet választott a szerkesztő.
Bár sajnálhatjuk, hogy nem a korábbi, Grant Morrison által írt meghökkentő-kizökkentő epizódok egyikét kaptuk, a választás kézenfekvő és helyénvaló, hiszen Batman áll a központban, és az ő főgonoszai közül került ki az ellenség is. Méghozzá az egyik legszemélyesebb ellenlábasa, Ra’s al Ghul, és fontos szerephez jut Ra’s lánya, Talia is – amivel már meg is van a kapcsolódás az aktuális (magyar) sorozathoz.
Batman azért is a legizgalmasabb képregényfigura az amerikai kínálatban, mert kétség kívül az ő ellenségei a legérdekesebbek és legváltozatosabbak. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy milyen széles skálán mozognak, amikor azon révedezünk, hogy Joker mennyire tökéletes ellentéte-kiegészítője-tükörképe-ikerpárja Batmannek – pedig messze nem minden Jokeres sztori jó, és bőven vannak kiváló Jokertelen történetei is a Denevérembernek. És ezek között szerepel jó néhány olyan, amelyben Ra’s al Ghul és lánya, Talia okoz szinte megoldhatatlan fejtőrést Bruce Wayne-nek.
Batman civil énjének a kiemelése itt különösen fontos, hisz míg a többi főgonosz csak találgatja, hogy ki lehet valójában, Ra’s al Ghul már az első színre lépésekor (Batman 232, 1971. június) tudja. Kikövetkeztette abból, hogy ilyen drága felszereléseket csak egy dúsgazdag ember engedhet meg magának. Ra’s megalkotója, Denny O’Neil – aki Neal Adams rajzolóval megalapozta a modern Batman kinézetét és hangulatát egyaránt, és aki előzőleg már megreformálta Joker alakját, Zöld Lámpásról és Zöld Íjászról nem is beszélve – úgy gondolta, hogy az általa újraálmodott sötét lovagnak szüksége van egy hozzá igazán méltó ellenfélre, egy titokzatos mesterelmére.
Nem vitás, hogy Ra’s kiváló karakter, de van vele egy kis probléma. Mégpedig az, hogy nagyon nehéz „jól” írni. Megkockáztatom, hogy csak magának Denny O’Neilnek sikerült igazán elkapnia, de még ő sem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy apránként felfedje Ra’s múltját. Márpedig vannak figurák, amelyeket éppen a titokzatosságuk tesz igazán érdekessé, veszedelmessé, kiszámíthatatlanná. Sajnos, Ra’s nem járt jól azzal, hogy egyre több író merészkedett elővenni a karakterét, ami ártott az egyediségének.
Úgy gondolom, áll ez a Bábel tornyára is. Ra’s ügyeletes ötlete a világ leigázására nem tartozik a legkönnyebben emészthetők közé – az „ökoterrorizmus”, mint fogalom egyébként is eléggé fából vaskarika jellegű. Mark Waid történetének az izgalmai nem is ebből fakadnak, hanem sokkal inkább az Igazságliga tagjainak az interakcióiból.
Ma már adottnak vesszük, hogy Batman egy „control freak”, képtelen elviselni, ha bármi is kicsúszik az irányítása alól, és ez a mánia jelentősen befolyásolja a többi szuperhőshöz való viszonyát, a „bizalmi indexét”. A Bábel tornya azonban még 2000-ben készült, amikor ez az ötlet még eredetinek számított. Mondhatjuk úgy is, hogy előrevetítette azokat a konfliktusokat, amelyek meghatározó fontossággal bírnak majd a DC Comics több hosszú ciklusában is. Már csak azért is érdemes beszerezni, elolvasni, és végiggondolni az egyes karakterek reakcióit, különös tekintettel az illusztráción szereplő Supermanre.
Batman-különszám: Bábel tornya. Színes, irkafűzött, 88 oldal.
Valamivel korábban jelent meg egy Pókember-különszám is, amelynek különlegessége, hogy tartalmazza a karakter legelső, 1962-es történetét, valamint az 1989-ben elsőként magyarul közölt történetet is, immár teljes egészében. A nosztalgia és a modernitás közötti áthidalást pedig egy régebben játszódó, de mai Pókember-Fáklya közös kaland biztosítja. Feltétlenül minden Pókember-kedvelő (és nem csak rajongó) gyűjteményében helye van ennek a kiadványnak, amelyre csak egyetlen panasz lehet: az Amazing Fantasy 15-ös számát, sajnos, újraszíneztette a Marvel, eléggé meghökkentő hatással. Persze, erről nem a magyar kiadó tehet.
Pókember-különszám. Színes, irkafűzött, 80 oldal.
És közben folytatódnak a megszokott kéthavi sorozatok is. A Marvel + idei fő attrakciója egy ötrészes történet, amelynek minden részében más és más szuperhősre koncentrálva emlékeznek meg Amerika Kapitány haláláról. Jeph Loeb alapötlete nem is lenne rossz, miszerint a gyász Kübler-Ross-féle ötfázisos modelljét veszi alapul – csakhogy az olvasók között elég kevesen vannak, akik ne tudnák már azóta, hogy Amerika Kapitány valójában nem halt meg. Sőt annak idején sem nagyon hitték el, hogy ez most egy „tényleg, de igazán igazi” halál lett volna. Ettől elvonatkoztatva érdemes csak olvasni.
Marvel + 15-16-17. Színes, irkafűzött, számonként 72 oldal.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11695 |
