Zalán Márk
Krugovi – szerb-német, 2013. Rendezte: Srđan Golubović. Írta: Melina Pota Koljevic és Srđan Golubović Kép: Alexandar Ilić. Zene: Mario Schneider. Szereplők: Alexandar Berček (Ranko), Leon Lučev (Haris), Nebojša Glogovac (Nebojsa) Gyártó: Film House Bas Celik / Neue Mediopolis Filmproduktion / La Cinéfacture / Vertigo/Emotionfilm / Propeler Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 112 perc.
Srđan Golubović harmadik nagyjátékfilmje
sokadik példája annak, hogy a délszláv háború embertelen eseményei két évtized
elteltével is kiapadhatatlan ihletforrásnak bizonyulnak a térség alkotói
számára. A szerb rendező azonban konkrét csatajelenetek megidézése helyett egy
kis bosnyák község tragédiájának elszenvedőire fókuszál, akik évek múltán sem képesek
feldolgozni a rájuk ólomsúllyal nehezedő fájdalmas emlékeket. A valós
történéseken alapuló film annak a szerb katonának a tettére építkezik, aki
megakadályozta, hogy társai halálra verjék muszlim barátját, heroikus
cselekedete azonban szörnyű következményekkel járt. Golubović egyik legnagyobb
érdeme, hogy egészen filmje befejezéséig visszatartja az eset részleteit, és
figyelmét azok életére összpontosítja, kiknek lelki sebei évekkel a tragédiát
követően sem gyógyultak be. A Németországban letelepedett muszlim férfi, a
szerb fővárosban dolgozó orvos és a faluszéli templomot két kezével építő
édesapa súlyos döntések között őrlődik: érdemes-e még magukban tartani a
múltbéli sérelmeket, vagy végleg zárják le azokat, és próbáljanak meg
továbblépni? Vajon akkor is megéri-e jót cselekedni, ha annak végzetes hatásai
lehetnek?
Golubović munkája nem
kizárólag témaválasztása és elbeszélési technikája, hanem pazar képi világa,
hangsúlyos helyszínei (a német külvárosi szürke panelek látványa ugyanolyan
nyomasztó, mint a szerbeké), pontos párbeszédei és tökéletes színészválasztása
miatt is figyelemreméltó darab. Átgondolt, mesterien szerkesztett mű, mely
hétköznapi emberek sorsának tükrében vizsgálja egész nemzetek lelkiismeretét,
bölcsen elkerülve a moralizáló és sablonos tételmondatokat. A Templom a dombon lebilincselő, erőteljes
alkotás, mely ékesen igazolja, hogy a közelmúltról – különösen Európa
közép-keleti és déli országaiban – nem ajánlott, hanem kötelesség beszélni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11683 |
