Czirják Pál
Magyar, 1936. Rendezte: Georg Höllering. Szereplők: Cinege János, Cinege Jánosné, Kányási István, Szincsák Margit. 82 perc. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet.
Ritka esemény a hazai
dvd-kiadásban, amikor egy 1945 előtti alkotás felújítva, gondosan összeállított
háttéranyagok kíséretében lát napvilágot. Georg Höllering most megjelentetett Hortobágya a Filmintézet gondozásában
ilyen kivételes darab. Felújított kép és hang alatt ezúttal természetesen nem
tökéletesen megtisztított, steril képet és stúdióminőségű, többcsatornás
hangsávot kell érteni, inkább annak a filmélménynek a helyreállítását, amelyben
a korabeli nézőnek lehetett része. Itt persze rögtön pontosítanunk kell. A
harmincas évek magyarországi mozilátogatója ugyanis nem egészen ezzel a művel
találkozott, mivel azt a cenzúra csak jelentős csonkításokkal engedte vetíteni.
Nyugat-Európában viszont a teljes változat került a közönség elé, majd évtizedekkel
később ebből küldött egy kópiát a Magyar Filmarchívumnak is maga a rendező. És
szerencsére ezt a verziót tartalmazza a jelen kiadvány.
Több
szempontból is egyedülálló mű a Hortobágy.
Osztrák születésű rendezője úgy érkezett kamerájával az Alföldre, hogy
egyáltalán nem beszélt magyarul, mégis hitelesebben jelenítette meg a tájban
élő ember mindennapjait, mint a korszak sok más munkája. A harmincas évek
magyar filmjét úgyszólván érintetlenül hagyta az irodalomban ekkortájt
kibontakozó – a vidék felfedezésének igényét megfogalmazó és a parasztság felé
szociografikus érdeklődéssel forduló – népi mozgalom, Hölleringet azonban
mintha éppen ez ihlette volna meg.
Különleges
volt az a munkamódszer is, amellyel a rendező választott témáját
megközelítette. Két éven keresztül, több fázisban forgatta le filmjét. Először
jó ideig néprajzi és természeti felvételeket készített, és csak ezt követően
érezte szükségét annak, hogy valamiféle történetre fűzze fel a megörökített
motívumokat. Ekkor kérte fel Móricz Zsigmondot a cselekmény alapjául szolgáló
elbeszélés megírására, majd vette fel végül az ily módon kitalált jeleneteket.
Rendhagyó megoldásnak számított továbbá, hogy Höllering hivatásos színészek
helyett amatőrökre bízta a figurák megformálását. Az amatőr szereplők alakításának
darabossága persze egyfelől zavaró is lehet; másfelől azonban például Móriczot
éppen ez a rendezői elképzelés állította a produkció mellé.
Hölleringet
az alföldi táj és a csikósok életformája iránti rajongása, valamint a
dokumentarizmus korai példáinak – mindenekelőtt Flaherty Nanukjának (1922) – tisztelete vezette. Alkotásában a pusztai ember
életének eseményeit a természet körforgásának állomásai – születés és halál
képei – keretezik. Éppen e holisztikus szemlélete és a paraszti élet elkötelezett
ábrázolása miatt válhatott a Hortobágy
később hivatkozási alappá Szőts István számára.
Extrák:
Georg Höllering és a Hortobágy –
Szekfű András és Fazekas Eszter beszélgetése; Andrew Hoellering emlékezik; angol és német felirat a filmhez és az
extrákhoz.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11670 |
