Varró Attila
Aurora – litván, 2013. Rendezte: Kristina Buozyte. Írta: Kristina Buozyte, Bruno Samper. Kép: Feliksas Abrukauskas. Zene: Peter von Poehl. Szereplők: Marius Jampolskis (Lukas), Jurga Jutaite (Aurora), Martina Jablonskyte (Lina), Rudolfas Jansonas (Jonas), Vytautas Kaniusonis (Mantas). Gyártó: Acajou Fılms / Tremora. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 124 perc.
A science-fiction köztudottan elsősorban
férfizsáner, így aztán nem túl meglepő, hogy romantikus mutációi is főként a
férfilelkeknek kedveznek, legyen a hős mechanikus überfrau-t megszelidítő
szemétpréselő robot (Wall-E), szerelmes tűzőr (451 Fahrenheit)
sebzett szivű időutazó (Somewhere in Tıme) vagy éppen a virtuális
valóságban boldogságot kereső geek (Szerelmes Thomas). Az utóbbi
tematika európai hagyományát (La jetée, Nyisd ki a szemed) követő Eltűnő
hullámok akár az idei Spike Jonze-féle A nő modern művészfilmes
párdarabja is lehetne, AI-szoftver helyett konkrétan egy álomnővel: a litván
rendezőnő (!) férfihőse, Lukas egy kómában fekvő paciens agyába küldött
virtuális felfedező, aki azonban már az első tudattúra alatt hátat fordít
eredeti neurobiológiai küldetésének, mihelyt az idegen elme mélyén egy
rejtélyes szépségre akad, akivel azonnal lángra lobbanak egymás iránt.
A Gyűjtőnő erősen
önreflektiv nődrámájával (főszerepben egy beszédterapeutanővel, aki apja
traumatıkus halálát követően bezárkozik az önmagáról készült film- és
videóképek világába) indult Buozyte első műfaji kalandtúrája sem a zsánertől
manapság elvárt akcióbőseggel, sem a klasszikus irodalmi hagyományokhoz hű
tudományos problematikával nem kísérletezik (hiába a sok hangzatos
tudós-párbeszed): az Eltűnő hullámok inkább medidativ hangulatú és igen
erős drámai töltesű love story, amelyen kissé lötyögnek a hivalkodóbb
zsánerjelmezek. Viszont amint belépünk a románc belső elmevilágába és az
alkotónő a furcsa pár szenvedélyére összpontosít, akár a hatásvadászabbra
hangszerelt szexjelenetek is megtelnek valami hipnotikus erővel – így még a
hosszan kitartott néma epizódokban sem engedi nézőjenek, hogy mentálisan csatornát
váltson, felidézve magának az Eredet vagy a Sejt ütősebb
virtuál-pillanatait.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11647 |
