Margitházi Beja
Stories We Tell – kanadai, 2013. Renezte és írta: Sarah Polley. Kép: Iris Ng. Szereplők: Michael Polley, Harry Gulkin, Susy Buchan, John Buchan, Mark Polley. Gyártó: National Film Board of Canada. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 108 perc.
Masszív meglepetést fog okozni az Apáim története mindazok számára, akik
Sarah Polley-t elsősorban a Váratlan
utazástól (1990-96) a Hibridig (2009) a szemük előtt felnövő
gyerekszínészként tartják számon, de azoknál sem fog elmaradni a székhez
szegező, emocionális hullámvasutazás, akik esetleg látták korábbi önálló
rendezéseit (Egyre távolabb, 2006; Volt egy tánc, 2011). Polley kényes
témát érintő, személyes magánéleti ihletésű első dokumentumfilmje ugyanis
nemcsak a családtörténeti téma és az emlékezetműködés életteli, árulkodó
részletekben gazdag megjelenítése, de szikrázóan intelligens lélektani
látlelet, a dokfilm műfaji és formai kereteit is továbbgondoló, többszörösen
önreflexív alkotás, mely nem mellesleg magabiztos kézzel és szórakoztatóan
vezeti végig nézőjét a saját színészcsaládja körüli, néhány kívülállót is
durván beszippantó érzelmi labirintuson.
Sarah számára eleinte
maga a forgatás kínálja 11 évesen elveszített, életvidám anyja megidézésének
lehetőségét, de az Apáim története
(sajnos a magyar cím igazi melléfogás) fokról fokra alakul át a többi családtag
és ismerős emlékeit, véleményét firtató és ütköztető nyomozássá, melynek
váratlan, bámulatra méltó dramaturgiai tudatossággal adagolt fordulatai a több
mint másfél órás játékidő alatt végig fogva tartják az egyre érintettebb nézőt.
És miközben fokozatosan középre tolódó színész apja narrációjában a felszín
alatt élet és halál súlyos drámái sötétlenek elő, a legtöbb érintett egészséges
öniróniával, sírva-röhögve kommentálja, és időnként zavarba ejtő őszinteséggel
ragadja meg a lényeget. A múlt pontosan már nem rekonstruálható, de átélhető,
Polley pedig kíváncsi, kíméletlen, vicces és okos detektív, riporter, rendező
és szerkesztő, filmje pedig kihagyhatatlan, kötelező darab, mely még a
végefőcím utánra is tartogat egy csöppet sem mellékes, kacagtatóan kínos
fordulatot.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11640 |
