Baski Sándor
The Lunchbox – indiai, 2013. Rendezte és írta: Ritesh Batra. Kép: Michael Simmonds. Zene: Max Richter. Szereplők: Irrfan Khan (Saajan), Nimrat Kaur (Ila), Nawazuddin Siddiqui (Shaikh), Nakul Vaid (Rajiv), Yashvi Puneet (Nagar). Gyártó: UTV Motion Pictures / Dharma Productions / Sikhya Entertainment. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 104 perc.
Az indiai moziról általában nem az elégikus
hangulatokra és a visszafogott érzelmekre asszociálunk, Ritesh Batra elsőfilmje
azonban rácáfol az elvárásokra. Az Ezerízű
szerelem távolról sem tipikus bollywoodi produkció – ezt az európai és
amerikai koproducerek jelenléte is szavatolja –, nem fakad dalra benne senki,
harsány színekkel megrajzolt álomvilág helyett pedig a mumbai-i hétköznapok
szürkeségét próbálja visszaadni. A magyar cím sugallatával ellentétben a két
főhős között sem tombol mindent felemésztő szenvedély, már csak azért sem, mert
személyesen nem is találkoznak egymással. Sorsukat a központi metaforaként (is)
szolgáló ételhordó köti össze: feladója egy fiatal háziasszony, aki
szívvel-lélekkel elkészített kosztjával elhidegült férjét akarja
visszahódítani, az ebéd azonban – a futár tévedése nyomán – egy nyugdíjazás
előtt álló, magányos hivatalnok, Saajan asztalán landol. Az incidens másnap
újból megismétlődik, a két idegen pedig, az ételhordót mozgó postaládaként
használva, levelezni kezd egymással. A véletlen találkozás mindkettőjüket
kirángatja a hétköznapok fásult rutinjából – eleinte csak a triviális gondjaikat
osztják meg, majd egyre inkább kitárulkoznak a másik előtt. Az évekkel korábban
megözvegyült férfi a magánytól és a feleslegessé válás gondolatától szenved,
míg a nőt ingerszegény házassága és hűtlen férje teszi boldogtalanná. A két
ember az anonimitás, a korkülönbség és a fizikai távolság ellenére – vagy éppen
azért – teljesen egymásra hangolódik.
Az Ezerízű szerelmet ezen a
ponton lehetne résmentesen beilleszteni a hollywoodi romantikus filmek
kánonjába, de Batra nem él a kínálkozó hatásvadász megoldásokkal – a
melankolikus hangulatot szentimentalizmus helyett inkább finom humorral oldja.
Filmje a giccsben úszó Nicholas Sparks adaptációk helyett inkább a más
kultúrkörben játszódó, de hasonló húrokat pengető argentin Medianeras párdarabja: a nagyvárosi elidegenedés univerzális
témáját mindkettő különleges, helyi ízekkel fűszerezi, kiemelten ügyelve rá,
hogy az érzelmes történet a fináléban se váljon érzelgőssé.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11624 |
