Soós Tamás Dénes
Monsieur Klein – amerikai, 1976. Rendezte: Joseph Losey. Szereplők: Alain Delon, Jeanne Moreau, Francine Bergé. Forgalmazó: Mirax. 89 perc.
Mint a filmen vezérmotívumként végigvonuló keselyű, olyan közönyös, kegyetlen, gőgös és mohó Monsieur Klein (Alain Delon) is. Műtárgykereskedőként erkölcsi skrupulusok nélkül használja ki az 1942-ben elébe táruló lehetőségeket: a műkincseiket áron alul eladó zsidókon élősködve növeli vagyonát. Egy nap viszont izraelita újság landol a lábtörlőjén, mert valaki őt is felvette az előfizetők listájára. A kínos ügyben reklamál a rendőrségen, ám látva azok érdektelenségét, inkább magánnyomozásba kezd Robert Klein nevű zsidó névrokona után, akinek feltehetőleg az ellenállási mozgalomhoz is köze van. Kutakodik a megszállás alatt is gondtalanul élő francia arisztokrácia és a koszlott, romos külvárosi lakásokban tengő polgárok körében, de csak körbe-körbe bolyong a megszállt Párizsban. Mint A per Josef K.-ja, a tévesen és „ártatlanul” vád alá helyezett férfi az ügy megszállottjává válik, hogy végül elfogadva magasabb, metafizikai szintű bűnösségét, elsodródjon végzete felé.
A rendező, Joseph Losey nem veszi át a Kafka alkotásaira jellemző szürrealitást, művét inkább a hitchcocki „menekülő ember”-filmek és a krimi rejtélydramaturgiája mentén strukturálja. A parabolisztikus Klein úr le is rója tiszteletét A tévedés áldozata és az Észak-északnyugat előtt, ám a suspense mesterének akciódús szerkesztésmódját egy intellektuálisabb megközelítésre cseréli. A doppelgänger-motívum a titok táplálása mellett a fizikai és kulturális sztereotípiák mentén definiált zsidóság üldöztetésének abszurd és irracionális voltát nyomatékosítja. Elvégre a leglelkesebb kollaborátor is kiközösítetté válhat, ha nem tudja bizonyítani ártatlanságát. A kétértelműre árnyalt, többféle olvasatot is megengedő thriller fináléja finoman bomlasztja szét az elvárásokat: az utolsó pillanatban érkező segítség és a kutatás sikerességének illúziója helyére a kikerülhetetlen fátum elfogadása lép. Nincs pátosz, nincs melodráma: csak az antiszemitizmus, az apátia és a dölyfösség húsba vájó kritikája.
Extrák: semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11579 |
