Roboz Gábor
Az Éhség rendezője jócskán eltávolodott művészfilmes gyökereitől.
Az angol Steve McQueen az Éhség remekművében a testet az ellenállás
egyetlen lehetséges eszközeként ábrázolta, a Shame remek művében börtönként jelenítette meg, harmadik
nagyjátékfilmjéhez pedig olyan közeget választott, ahol az ellenállásnak nincs
tere, és nem is igazán a test, hanem a bőrszín zárja tömlöcbe a főszereplőt. A
mindig iszonyatos küzdelmet folytató férfihősökről mesélő rendező most a
rabszolgatartás történelmi traumáját eleveníti fel, és azzal, hogy Solomon
Northup alakját és kissé elfeledett szövegét visszahozza a köztudatba, elsősorban
kultúrmissziót teljesít – mint több interjújában megjegyezte, a filmet részben
azért készítette el, hogy a kötet bekerüljön a nemzeti alaptantervbe.
A
videóművészként befutott rendező az Éhség
után újra önmagán túlmutató történetet és szimbolikus figurát választott: a
szabad emberből rabszolgává lett Solomon Northup ugyanis olyan alakja az
amerikai történelemnek, aki ihletett már verset, zeneművet és tévéfilmet, sőt
ünnepnapot is elneveztek róla. Ugyanakkor a 12
év rabszolgaság esetében az adaptációs hűség hagyományos kérdése kevéssé
izgalmas (egy 150 éves memoár, amiből sztárokkal teletűzdelt játékfilmet forgatnak,
nyilvánvaló változtatásokat igényel), az viszont már inkább érdekes, hogy McQueen
markáns szemléletmódja hogyan gerjed össze az egyéni interpretációra nemigen
nyitott alapszöveggel, ráadásul úgy, hogy a forgatókönyvet ezúttal
társszerzőként sem jegyzi.
A
rendező kommercializálódásának folyamatát szépen tükrözi, hogy mennyi időt szán
az expozícióra: ezúttal talán még a Shame-nél
is gyorsabban tér a tárgyra, épp csak pár pillanatot villant fel a főhős szabad
színesbőrűként élvezett életéből. A cselekmény szerkesztettségéről pedig a
közel húsz éve regény-, és forgatókönyvíróként, illetve producerként is aktív
John Ridley (Halálkanyar) gondoskodik,
aki egy ilyen típusú történettől elvárható jelenetekkel és mellékszereplőkkel
visz minket végig a főhős pokoljárásán.
Míg McQueen
az Éhséggel a művészfilmes közönségnek
adott bizonyítékot kiforrott alkotói látásmódjáról, és a Shame-mel igazolta, hogy az igényes midcult közegéhez is képes
adaptálódni, friss filmjével – amelynek költségvetése nagyobb volt, mint az
előző kettőé együttvéve – újabb lépést tett a fősodor felé. Ugyan nem vág be
könnyes arcokról készült szuperközeliket, és nem mondat bele a kamerába súlyos tanulságokat,
sőt nem is klasszikus hősfigurát mozgat (hiszen Northup voltaképp a filmbeli
történet után vált a
rabszolgafelszabadítási mozgalom egyik vezéralakjává), most először szerethető
a főhőse, vágóképeket is használ, és már csak egy-egy jelenet jelzi, hogy McQueen
még mindig valamelyest idegen testnek számít a hollywoodi környezetben. Ezúttal
ráadásul olyan fogalmak hangsúlyozásával keresi a nézők kegyét, mint a kitartás
és az életösztön, és előzékeny is, mert úgy árnyalja a hatalmon lévők oldalát,
hogy három sztárszínésze különböző típusokat képviseljen. A Gonosz Fehér
(Fassbender), a Gonosz, De Rendes Fehér (Cumberbatch) és a Rendes Fehér (Pitt) könnyen
beazonosítható figuráját használja a modellezéshez, hiába keresünk tehát olyan
komplex úr–szolga viszonyt, mint a Django
elszabadulban.
A
gyötrelem szenvtelen krónikásaként megismert rendező a 12 év rabszolgaságban nem fejleszti tovább hűvös, már-már orvosi
tekintetre alapozó, méregerős képekkel mesélő stílusát, hanem inkább
nézőbarátabbá teszi. Ugyan továbbra is alig használ zenét, és a lassú tempójú cselekményhez
remekül passzolnak kedvelt hosszúbeállításai (amelyekre ezúttal is akad néhány
valóban megrendítő példa), McQueen most kerüli a valódi kockázatvállalást, a
meglepő és az értelmezői munkára igényt tartó képsorokat. Alkotói stratégiájának
módosítása talán azzal van összefüggésben, amire a főhőse eszmél rá egzisztenciális
helyzete megváltozásakor: hogy új életterében a valódi énje háttérbe szorítása jelentheti
a túlélés zálogát.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 51-51. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11573 |