rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Capa 100+

Robert Capa/A Játékos

Capa filmje

Kolozsi László

Robert Capa nagyszabású élete filmre kívánkozik.

Ezt a kifejezést, „nagyszabású élet”, Ottlik Géza is szívesen használja: tágasságot ért alatta, azt, hogy aki ennek birtokosa, mindenhol, minden égtájon, Afrikában ugyanúgy, mint Vietnamban, a Grand Canyonban ugyanúgy, mint a párizsi kávéházakban, otthonos. Nem szűkíthető le ez a mentalitás arra, hogy valaki extrém élményekre vágyik; többet jelent annál: bátorságot. Erősebb benne a kíváncsiság, a hajlam a kalandra, mint meghátrálásra intő félsz. Az ilyen ember, azért is tud extrém módon bátor lenni, azért otthonos mindenhol, mert elvesztette a biztos hátteret. Mert valójában már nincs hova hazamennie.

A Capa formátumú hős valójában elüt a normálistól. Az tekinthető normálisnak, aki biztonságra vágyik, olyan közegre, ahol az ő nyelvét beszélik körülötte, ahol biztos lehet abban, hogy már csak származása, ismeretségei okán is könnyen elfogadják. Capának meg kellett küzdenie az elfogadásért, azért, hogy a társaság krémjébe tartozhasson szerte a világban, és ezért nem lehetett más, mint kellemes társaság, megnyerő férfi, sármőr. A nők világán keresztül támadta meg a felsőbb rangúak és elismertek birodalmát, nem kevés sikerrel.

A Nemzeti Múzeum kiállítása, a Robert Capa/A Játékos, nem csak a jól ismert fotókból válogatott a fotós születésének századik évfordulóján, Robert Capát tematikus blokkokban mutatja be. A kurátor, Fisli Éva, talán mert hasonlóképpen látja Capát, az emigráns léttel indít: az első blokk a menekülőké, az otthonukat kényszerűen elhagyóké, a zsákjukon alvóké, és a képekkel szemben ott van az a terület, amit Capa egyedül vallhatott otthonának, a kávéház, azon belül is egy sarokasztal. A melléje támasztott bőrönddel.

Ezek köré a fotóst, mint embert közelebb hozni hivatott berendezési tárgyak – a háborús fotólabor, a fürdőkád (Capa gyakran vett hosszú ülőfürdőket), az írógép, a fényképezőgépek – köré szerveződik a kiállítás. Az emigráns lét a kiindulópont, ahonnan el lehetne rugaszkodni a hősökig, Trockijig, Hemingwayig (a nagyszabású élet benne látszik a legtisztábban megtestesülni), de Gaulle-ig, a háborúig (ami nem csak a D-napot jelenti, hanem lebombázott házakat, Spanyolországban, Pesten, és rideg küzdelmet is), és a játékig. Capa maga is kártyázik a képen. Látcsövet szemükhöz emelők a lovak futásában gyönyörködnek, izgatottan.

A filmet, ami Capa életét teszi tárgyává, ilyen témák szerint elkülönült részekből összeillesztett filmként is el lehetne képzelni. Olyasfajta filmként, mint a The Master, ez a sejtelmes, a filmes narratívát megújító remekmű, amiben epizódok épülnek, látszólag semmilyen ok-okozati sorrendet, történetet nem követve, egymásra.

Capa „hős-útja” történetében a nagy fotósok, André Kertész, Henri Cartier-Bresson lennének a mentorok, és akkor lépne be, mint egy igazi hős, a különleges világba, amikor kiteszi a lábát az országból. Attól a perctől kezdve számára minden kihívás. Talán ily módon megközelíthető lenne, milyen ember is volt a mi Capánk (elvégre Friedmann Endreként látta meg Pesten a napvilágot, tehát alapvetően és elsősorban a miénk), mennyire volt léhűtő, megbízhatatlan, mennyire volt elégedett az életével (a filmes pálya felé is kacsingatott, ha megéri, a tévék jelentős alakja lehetett volna, meglehetősen érdekelte az új média). Mindenesetre a képeit gyakori egy világos sarok, egy tüneményes részlet, és még elesettet is mintha csak olyat fényképezne, akiből még nem égette ki a háború, a nyomor, az emigráns lét, az élet bekebelezésének vágyát. A csomagokra ledőlő kislány szeme megható tisztasággal csillog. A lebombázott vár oldalában, a romok mellett, a kockás abroszos étterem telve vendégekkel. Ingrid Bergman minden szomorúsága ellenére olyan vonzó, hogy csak őt látni a falon, melyen képét kiállították. Az izraeli képek is mind csordultig vannak reménnyel.

Ha van kitüntetett témája Capának – aki elsősorban is riportfotós, tehát oda megy, ahova küldik –, akkor az éppen ez: valami a szörnyűségek ellenére is, annak ellenére, hogy láthattuk (éppen az ő közvetítésével is), mivé fajul az ember, képessé tesz minket az örömre.

Ha készül Capa életéből film, az kevésbé kérdéses, ki legyen a főszereplő – olyasfajta férfinagyság, mint egykor Gary Cooper, Cary Grant volt, egy George Clooney mondjuk – mint az, ki rendezze. Mindenesetre ez a kiállítás jelentős érv egy Robert Capa film mellett.


 Robert Capa / A Játékos

Magyar Nemzeti Múzeum

2013. szeptember 18.-2014. január 12.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11566

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 421 átlag: 5.44