Bayer Antal
EpicLine!
A messze legaktívabb
magyar képregényalkotó csoportról többször is írtunk már a Papírmozi rovatban.
A 2010 őszén alakult 5 Panels műhelyszerű működésének köszönhetően hamar képes
volt rövid, de összefüggő történetek elkészítésére, amolyan staféta rendszerben,
majd létrehoztak hagyományosabb jellegű antológiákat is. A csapat kiadványról
kiadványra fejlődött, egyre rutinosabbá vált, egymástól és az építő kritikákból
tanulva pótolták be, sajátították el azt a tudást, amelyet képregényes képzés
híján Magyarországon nem is nagyon lehet másképp elsajátítani, mint a
gyakorlatban.
A szerzői jellegű,
limitált példányszámban megjelenő kiadások és a szinte kizárólag képregényes
rendezvényekre korlátozódó terjesztés felől eredetileg a könyvesboltok irányába
szerettek volna továbblépni, de pár hónappal ezelőtt mégis mást választottak –
hogy ez az út simább lesz vagy rögösebb, rövidesen kiderül.
Mert hogy Tálosi András
és társai olyasmire vállalkoztak, amire Magyarországon még senki – legfeljebb
hasonlóra, és azt sem éppen tegnap – országos újságos terjesztésű, kizárólag
magyar, színes és folytatásos képregényeket tartalmazó havilapot adnak ki
szeptembertől. A 36 oldalas (elektronikus verzióban extrákkal duplájára dagadó)
magazinon azonnal látszik, hogy épít a nem egészen három év alatt szerzett
tapasztalatokra, és nem túlzás kijelenteni, hogy minőségi ugrást jelent a
korábbi, néha erősen kísérletezgetésnek tűnő kiadványokhoz képest.
Nagyon okosan és
helyesen a középpontba a csapat védjegyének tekinthető Busókat helyezik, az ő
kalandjaik előreláthatólag minden számban jelen lesznek. A Pádár Ádám által
kitalált karakterek tökéletesen alkalmasak egy „tini titán teknőcök” jellegű
franchise megalapozására, és a 5 Panels tagjai minden alkalmat megragadnak a
figurák megismertetésére, képregényes, animés és könyves rendezvényeken is
beöltöznek Tűznek, Savnak, Fagynak és Zöldnek, gyártottak busós kártyákat és
bizsukat.
Az EpicLine első száma a korábban Majd
ha Fagy! címen megjelent közös történetnek az első húsz oldalát közli újra,
ám jelentősen átdolgozva. Az eredeti, stafétában készült (a rajzolók Pádár
Ádám, Koska Zoltán, Papp Imre és Vári Tamás voltak) kiadványnak jellegéből
fakadóan óhatatlanul számos szerkezeti hibája volt, ezeket most a főszerkesztő
kiigazította, helyenként hozzátett a szöveghez, néhol törölte belőle a
pongyolaságokat és a belterjes poénokat, így az átfogalmazásoknak és a
betoldásoknak köszönhetően szinte új, következetesebb és könnyebben követhető
történet keletkezett. Hozzányúlt a rajzokhoz is, a leglátványosabb módosítása pedig
a színezés egységesítése volt. Mindezeknek köszönhetően egy kifejezetten
élvezetes sztorikezdeményt kapunk a suta és szerethető, a szuperképességeikkel
még ügyetlenül bánó busótanoncokról.
A különbségekre persze
csak az figyel fel, aki ismerte az eredeti kiadványt. Biztos vagyok benne, hogy
már ennek a „rendezői változatnak” is örülnek mindannyian, de annak még inkább,
hogy nem csak – ügyesen – újrahasznosított, hanem eredeti anyag is bekerült az
első számba.
Ez pedig nem más, mint a
Fekete Holló. Sokadik próbálkozás ez egy magyar szuperhős megteremtésére, és
eddig talán a legbiztatóbb kezdemény. A Tálosi András által írt történet
rendesen át van gondolva, Barta Szabolcs személyében pedig olyan rajzolót
hívott soraiba a csapat, akiről korábbi, online közölt munkái alapján tudni
lehetett, hogy otthonosan mozog az ilyen típusú képregények világában. Az első
tíz oldal írói magabiztosságról, példás ritmusérzékről tanúskodik, tökéletesen
megfelel az olvasói érdeklődés felkeltésére, az izgatott várakozás kiváltására.
A Fekete Holló története
1893-ban játszódik, Budapesten. A közeli helyszín és a távoli kor választása tudatos,
ahogy azt az író az online extrák közötti interjúban elmagyarázza, ugyanis feltétlenül
kerülni akart bármilyen politikai vagy ideológiái vonatkozást. Fontosnak
tartotta viszont az ismerős hangulatot és a korhű jelleget, aminek köszönhetően
a sok „külföldi” hősfiguráéhoz elkerülhetetlenül hasonlító háttér és – egyelőre
még csak feltételezett – képességek vagy készségek mégis újdonságként hatnak.
Biztató kezdés, jó
lenne, ha rákapnának az olvasók, és még jobb lenne, ha követőkre találna a
havilap.
EpicLine 1. Színes, irkafűzött, 36
oldal. Kiadó: Tálosi András/5 Panels.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11552 |
