Tamás Amaryllis
Kellemes gasztronómiai utazásra invitál a könnyed-laza mesefilm, betekintést enged a „fehér asztal-házi oltár” sparherdfától a konyhai kelengyeleltár elektromos gőzölőedényéig. Krampampuli! Macskajaj! Heringsmauz! Knédli! Sacher-torta, rafinált parfék! S a szenzációs szódabikarbóna!.. Ezt a menüt nem ajánlhatjuk mindenkinek fenntartás nélkül – a makrobióták királya, Matuzsálem bizonyára nem efféle roborálószerekkel biztosított magának jó egészséget. De férfi főszereplőnk nem is az ő, hanem Britlat Savarin, a vérbeli gourmet kései utóda. „Angelika” női névként nem, csak fűszerritkaságként érdekli, némi izsóp, lestyán és turbolya társaságában. Ínyesmesterünk konyhatörténeti, fűszerfelhasználást fejezetekkel tarkított hétköznapjaiba egyszeresek betoppan a legrafináltabb mesterfogásokkal tüntető Hamupipőke, a „guldenburgos” Christiane Hörbiger egyszülöttje. Hogy az országhatárokra fittyet hányó közmondás értelmében („férfiember szívéhez a gyomrán keresztül vezet a legrövidebb út”) – káprázatos ízek és andalító illatok gyönyörűségében részesítse királyfiját. Majd: többszörös happy end... A fenyőillatú rizikegombák, remegő aszpikba fagyasztott languszták, a habok és a krémek – a gondoskodó szeretet, a békebeli otthonosság hangulatát árasztják.
„Meghívni valakit annyi, mint felelősséget vállalni jólétéért addig, míg fedelünk alatt van.” A film ezt az elfelejtett, nagyvonalú érzést próbálja bennünk életre kelteni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1155 |
