Asbóth Emil
Az Elnök emberei ismét rossz fát tesznek a tűzre. Alan J. Pakula a Watergate-ügyirat nyilvánosságra kerülésének nagy sikerű politikai krimije után most újabb Elnököt vesz célba. Pedig ez az Elnök amúgy rokonszenves férfiú, nyájas nagypapa, állatbarát, az ovális irodában lankadatlan türelemmel idomítja kutyáját, hát istenem, kicsit szereti a hatalmat, s nem volna ellenére, ha újból megválasztanák. Csak azért fogad el hatalmas korrupciós pénzeket választási kampánya támogatására, hogy a népjobbító, honmentő eszméket, a szabadság fennkölt ideáit érvényre juttathassa. Az ügy eltussolásának hadjárata, a bérgyilkosságok sorozatával tarkított piszkosmunka az Elnök embereinek lelkiismeretét terheli.
Pakula mestere a műfajnak, maga a politikai játszma inkább csak hordozó anyaga a feszültségnek, a staccatoszerűen következő izgalmas fordulatoknak, a hangtompítós fegyverek dramaturgiai megoldásainak. Mint egykor Robert Redford és Dustin Hoffman, most is tehetséges sztárszínészek, Julia Roberts és a sötét bőrű férfiszépség, Denzel Washington személyesítik meg a Szent Nyilvánosság rettenthetetlen védelmezőit. A léleknemesítő szónoklatok, gyanúsan szárnyaló ígéretek, szép mosolyú műfogsorok, vértelen hivatalnokmaszkok és véres profigengszterek világával szemben Julia Roberts gyermekien hamvas bőre, őzsuta tekintete.
A természetvédelmi terület pelikánjait kipusztítja a kapzsi profitvágy, a választási kampányon foltot ejt a korrupció, a nyilvánosságot korlátozni próbálja a hatalom. Persze ilyesmi csak Amerikában fordulhat elő. Nálunk például kizárólag szuperlatívuszokat érdemel a fogtechnikusi szakma, és a legtökéletesebb sajtószabadság van. Még a tavasz madárkái is – légyen tolluk bármilyen árnyalatú – korlátozatlanul csiripelhetnek közszolgálati lomb-adóállomásukon.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1151 |
