Sepsi László
Brooks apokalipszis-tablójában a túlélés zálogát a humanista alapelvekkel történő szakítás jelenti.
Ártalmatlan tréfaként indult: a
2003-ban (nálunk 2012-ben) megjelent Zombi
túlélő kézikönyv a „tíz dolog, amit ne tegyünk apokalipszis idején”-típusú
blogbejegyzések műfaját emelte irodalmi szintre, melyben a komikus-filmrendező
Mel Brooks legfiatalabb gyermeke oldalszázakon keresztül győzködi olvasóját
olyan evidenciákról, hogy miért hatékonyabb fegyver élőhalottak ellen a pajszer
a repeszgránátnál, vagy hogy mindig tartsunk magunknál víztisztító pumpát. Az
esetenként repetitív, ugyanakkor kényszeresen következetes survival guide bámulatos keveréke a zsánerparódiának és a
világvége-váró paranoiának, zárófejezete – a 2008-ban képregény-formában is
megjelent Recorded Attacks – pedig röviden
összefoglalja az emberiség történelmét zombiszempontból, ezzel megnyitva a
koncepciót egy nagyobb volumenű vállalás és műfaj, az alternatív történelmi
regény felé.
A
szinkronszínészként és a Saturday Night
Live egyik állandó írójaként is dolgozó Max Brooks eddigi magnum opusa a Recorded Attacks-szal megkezdett utat
folytatta: a World War Z – mindvégig
szem előtt tartva a Kézikönyvben
lefektetett alapelveket – a totális világégés minden direkt humorizálástól
mentes riport-krónikája, aminek megjelenése után a szerzőt a
zombi-zsurnalizmusnak elnevezett új irodalmi műfaj megteremtőjeként kezdte
ünnepelni a kritika. Fél lábbal a Peter Watkins-féle hátborzongató
áldokumentumfilmek (The War Game,
Punishment Park), másikkal a kanonizált szövegeket trendi
horrormonstrumokkal feldúsító mash-up irodalom (Android Karenina, Adventures of Huckleberry Finn and Zombie Jim)
felségterületén a World War Z profán
variáció Studs Terkel a második világháborút személyes visszaemlékezéseken
keresztül rekonstruáló The Good War
című kötetére, amely néhány fejezet után áttöri a szigorú precizitással
végigvitt irodalmi geg kereteit. Brooks kíméletlen logikával vezeti le az első
megbetegedésekből a modern civilizáció pusztulását, a túlélők
mikrotörténeteiből egy banális véletlenek és egybeesések irányította szcenárió
bontakozik ki, melyben se hősök, se gondviselés, a túlélés zálogát pedig
embertelennek tetsző praktikák jelenthetik – többek között annak belátása, hogy
nem lehetséges mindenkit megmenteni. Bár az elbeszéléseket összegyűjtő
ENSZ-megbízott szenvtelen megfigyelőként mintha az utolsó oldalakig felette
állna az eseményeknek, a regény világát tovább tágító Closure, Limited című novelláskötet címadó darabjában – ami a
háború utáni gyászmunka lehetőségeit járja körül – már ő maga is bevonódik
érzelmileg a különösen kegyetlen pszichológiai machinációkba, így elvetve annak
lehetőségét, hogy bárki traumák nélkül ússza meg a világvégét. (Ugyanebben a
kötetben Brooks tesz egy markáns lépést a fantasy műfaja felé, az idén májusban
képregénysorozatként is elindult Extinction
Parade című történet vámpír-szemszögből meséli el a Zombiháborút.)
A túlélés általános szabályait minden egyéb szempont – így bármiféle humanista alapelvek – fölé emelő Brooks-életmű kényelmetlen kirándulás egy olyan morális homályzónába, ahol a cinikus szociopaták és a pusztán pragmatikus szempontok alapján tervező stratégák jóval nagyobb eséllyel vészelik át a válságidőszakot, mint az empátiánál és egyéb gyarló érzelmeknél leragadt embertársaik. A szerző kevés zombimentes munkáinak egyike, a G.I. Joe-képregényszériához írt ötrészes Hearts & Minds minisorozat ezt problémakört illusztrálja a franchise hőseinek és gonosztevőinek párhuzamos portréival. Míg a Kobrák erkölcsi kötöttségektől és bizonytalanságtól mentes profikként jelennek meg, az emberségüket féltve őrző Joe-kat folyamatos identitásválság, halálvágy és lelkiismeret-furdalás kínozza: Brooks univerzumában a sötét oldal kísértése egyet jelent annak belátásával, hogy a külvilág – zombikkal vagy azok nélkül – a legkevésbé sem humanista. Túlélőgéppé átnevelt – vagy a próbálkozásba belerokkant – figurái ezen felismerés terhével szemlélik a hüllőagyú zombihordákat bombabiztos erődjeik lőréséből.
Könyvmolyképző,
2011/2013
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/08 48-48. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11492 |
