Barkóczi Janka
Soderbergh búcsúfilmje csillámporral behintett életrajzi darab egy sztár mindennapjairól – ahogy mindenki és ahogy senki sem látta.
Vladziu Valentino
Liberace, az 1950-es évek Amerikájának üstökösként felívelő showbiz-ikonja,
strasszköves szmokingjaiban, hófehér zongorájával és őrületes ragtime szólóival
bő három évtizeden keresztül tartotta pszichózisban hatalmas rajongótáborát. Ő volt
az első, aki kerek perec kikérte magának, ha előadásait fergeteges buli helyett
csak a decens „koncert” kifejezéssel illették, a színpadon egyformán sokat
beszélt új Rolls-Royce-áról és kedves mamájáról, valamint néhány este leforgása
alatt képes volt ijesztőbb ruhákat felvenni, mint Lady Gaga egész eddigi
pályafutása során együttvéve. Liberace monumentális életműve kétségtelenül az
amerikai szórakoztatóipar és popkultúra egyik klasszikus értéke. Egyénisége
utánozhatatlan nemzeti kincs, vagyis minden bizonnyal az lehetne, egyetlen apró
szépséghibától eltekintve. Bár ő maga egész életében tagadta a körülötte rendre
kivirágzó hamvas aranyifjak láttán elterjedt vádat, magánéletét kezdetektől a
homoszexuális vonzalom sötét gyanúja lengte körbe. Így aztán mi másra is
játszhatott volna rá a botrányfilmben és szexualitásban hagyományosan erős
rendező, Steven Soderbergh, amikor hóna alatt Liberace egykori szeretőjének
emlékirataival bekopogtatott az összes szóba jöhető hollywoodi stúdió ajtaján?
Fülledt, de szellemes biopicet ajánlott leendő partnereinek egy szegény sorból
kiemelt fiú és az idősödő sztár szerelméről, a csillagok öltözőinek és
hálószobáinak legrejtettebb titkairól, bombatémát, amit azonban „forróságára”
tekintettel a stúdiók mégis sorozatban visszautasítottak.
A Scott Thorson önéletrajzából adaptált film, amelyet végül csak a HBO mert
bevállalni (Soderbergh cinikus megjegyzése szerint minden bizonnyal azért, mert
ők még emlékeztek a Túl a barátságon hatalmas bevételére) azóta bejárta
a világot, de az USA-ban, az évtized erkölcseit és álszentségi mutatóját
plasztikusan leképezve, továbbra is csak a televíziós premierig jutott el. Kár
érte, mert ez a mozi mind a műfajokkal és stílusokkal előszeretettel
kísérletező direktor, mind a színészek karrierjének egyik kiemelkedő
csúcspontját jelenti. Szabad és felszabadult, szókimondó és tisztelettudó,
szórakoztató és érzelmes történet egyszerre, amely csípős humorával és a
permanens luxus sokkoló látványával kilóra megveszi a nézőt. A jó eltalált,
közönségbarát, mégis bátran egyéni hangnemhez kiválóan illik a döntés, hogy
ebben a filmben találkozik a rendező két korábbi kedvence, Michael Douglas (Traffic,
A bűn hálójában) a nagy Liberace és Matt Damon (Ocean-trilógia, Az
informátor!, Fertőzés) a szépreményű Thorson szerepében. Liberace figurája
minden jel szerint igazi jutalomjáték Douglas számára. Szinte lubickol a
feladatban: megéli, megcsavarja, kikacsint belőle – egészen addig, míg végül
már mi magunk sem tudjuk, hogy vajon valóban a kiélt sunny boy-t vagy még
mindig csak az őt megformáló színészt látjuk-e. A hősszerelmes Matt Damon
ráadásul minden rezzenésében Douglas méltó társává növi ki magát. Helyes
ritmusban adja neki a labdát, megfelelően aládúcolja poénjait, összességében
egészen jól érzi a szatírát. Mellettük több mellékszereplő is emlékezeteset
nyújt, de mind közül a legerősebb Rob Lowe, aki drogfüggő és delíriumban úszó
plasztikai sebészként bármikor készséggel áll a megújulni, vagy éppen egymás
képére átalakulni vágyó kliensei rendelkezésére. Még a legendás Debbie Reynolds
is feltűnik a vásznon egy rövid időre, hogy Liberace matróna anyjaként adja meg
a szomorú verdiktet: magány ellen még a szikrázó Hollywoodban sincs orvosság,
legalábbis egyelőre.
Liberace 1987-ben halt meg, éppen a korszak rettegett és szimbolikus betegségének, az AIDS-nek egyik szövődményében. Amíg élt, köztudott volt róla, hogy válogatás nélkül mindenkit azonnal csilliónyi összegre perelt, aki csak a legapróbb vélt vagy valós utalást merte tenni szexuális irányultságára. A Túl a csillogáson-t látva talán jobb nem tudni, hogy vajon mit tenne ma a nem éppen utalgató, pimasz rendezővel, a film mindenesetre sajnos állítólag – Liberace esetleges túlvilági bosszújától teljesen függetlenül – így is Soderbergh visszavonulása előtti utolsó darabja lett.
Túl a csillogáson (Behind the Candelabra) – amerikai, 2013. Rendezte: Steven
Soderbergh. Írta: Richard LaGravanese. Kép: Peter Andrews. Zene: Marvin
Hamlisch. Szereplők: Michael Douglas (Liberace), Matt Damon (Thorson), Dan
Aykroyd (Heller), Rob Lowe (Dr. Startz). Gyártó: HBO Films. Forgalmazó:
Budapest Film. Feliratos. 118 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/08 51-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11487 |
