Tüske Zsuzsanna
A Drive amerikai kultuszdarabja után a thaiföldi westernfilm valódi helyszínét Twin Peaks jelenti
Két évvel ezelőtt egy
titokzatos, skorpió-mintás dzsekit viselő fiatalember önzetlen szerelemtől
vezérelt, heroikus küzdelmével és néhány könyörtelen kalapácsütéssel egyenes
utat tört magának a legendára éhes szívekhez és megmutatta, hogy néz egy valódi
kultikus mozihős. A Drive - Gázt! és
Sofőrje halhatatlanná válásáért a messzi északról Hollywoodig jutott Nicolas
Winding Refn felelt, aki idegen vidékről jött szerzőként legalább annyi
meglepetést tartogat közönségének, mint kiszámíthatatlan, arctalan hősei. A
nagy alkotók és klasszikus műfajok iránti tisztelete látványos formákat ölt
ugyan, emellett azonban sokszor olyan vehemenciával rúgja fel a hagyományos
elbeszélés és a zsánerkódex szabályait, ahogy másik kultfigurája, a
közveszélyes bűnöző, Charlie Bronson küldi be az ütéseket az útjába kerülőknek.
Refn
időről-időre a nyers brutalitás vibráló színeivel festi tele a filmvásznat,
amellyel olykor kínosan közel kerül saját hőse, a Bronson által megjelenített,
durva, művészi öncélúsághoz: palettája egyik szélén hiperrealista koppenhágai
drognepper-drámák állnak, véres leszámolások körül táncoló kézikamerával (Pusher-trilógia) – a másikon azonban
olyan minimalista, elliptikus szerkesztésű szerzői víziók, amelyeknél a
történet puszta dekódolása is komoly feladat elé állítja közönségét (Fear X). Ez utóbbi tünetcsoporthoz
tartozik legújabb alkotása a rendezője által „thaiföldi westernként”
aposztrofált Csak Isten bocsáthat meg
is. Az idei film, amelyet Ryan Gosling és Refn újabb szerelemgyermekeként, így a
Drive egyenes ági leszármazottjaként
vártak a rajongók, bemutatása után azonnal száműzetésben landolt a család másik
feketebáránya, a 2009-es A vikingek
felemelkedése ólomsúlyú viking-eposza mellett. A nagy szerzői előképekkel
rendelkező rendező ezúttal ugyan nem belezős Tarkovszkijt készített - elmondása
szerint, míg a Drive-nál a ’80-as évek
autós kultfilmjei és a Grimm-mesék archetipikus hősei ihlették, ezúttal a
mexikói Alejandro Jodorowsky experimentális alkotásai szolgáltak
szabásmintaként. Mindemellett azt sem tagadhatná, hogy a Lynch-életmű
szürrealizmusának árnyalatai is alaptónust jelentettek szokatlan hangulatú,
misztikus erőszakmozijában.
A
Thaiföldön játszódó történet fő motívumát – lassan már szerzői kézjegyként -
ezúttal is a bosszú jelenti, de ebben az esetben a hős nem egy megváltást
jelentő, potenciális családot védelmez, hanem saját családjáért vezekel: gyilkos
bátyjának lemészárlásáért kellene revansot vennie a helyi hatóságon, drogbárónő
édesanyja határozott követelésére. A Kristin Scott Thomas által alakított
nőstényördög mellett (akinek alakja a Veszett
a világ visszataszító anyfigurájával ápol közeli rokonságot), fő ellenségként
a valódi Ősgonosz jelenik meg, egy saját törvényektől vezérelt, brutális
rendőrfőnök személyében. Ebben a nyomasztó figurákkal benépesített, vörös
színekkel fűtött, szennyel teli, fullasztó világban kellene rendet csinálnia a hajdani
harcművész hősnek, aki azonban ehelyett többnyire katatón tekintettel bámul
maga elé. Az új Gosling-alterego, szemben a Drive
sofőrjével, bánatosan ücsörgő, lesajnált kisöccs, a karakter passzivitásának
következtében pedig a cselekmény is olyan tempóban halad, akár az elmélázós
bosszúhadjárat. A figura és vele együtt a néző is idegenben, álom és valóság
útvesztőiben kallódik, amelyek titokzatos nyugalmát csupán a rendőrfőnök
különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságai és az őket követő bizarr karaoke-performanszok
epizódjai törik meg időről-időre.
A kritikai vihart kavart, az elliptikus víziókat és sokkoló brutalitást váltogató opusz tehát a legnagyobb jóindulattal sem mondható nézőbarát darabnak - a Drive-Gázt!-ban tiszta formában felfedezhető bűnügyi és melodrámai minták helyett ezúttal durván roncsolt műfaji és elbeszélői szövettel kell beérnünk: nézőként bölcsebb és biztonságosabb eleve szürreális szeánszra készülni, ahol David Lynch a díszvendég, az úticél pedig a Fekete Barlang.
Csak
Isten bocsáthat meg (Only God Forgives) – amerikai-svéd-thai, 2013. Rendezte és
írta: Nicolas Winding Refn. Kép: Larry Smith. Zene: Cliff Martinez. Szereplők:
Ryan Gosling (Julien), Kristin Scott Thomas (Jenna), Vithaya Pansringarm
(Chang), Yayaying Rhata Phongam (Mai), Tom Burke (Billy). Gyártó: Bold Films /
Wild Bunch / Film I Vast. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 90 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/08 50-50. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11486 |
