Zalán Vince
Tanulmánykötet a magyar rajzfilm alapítójáról.
Az idei KAFF egyik szenzációja volt az a vetítés, amelyen – John Halas alkotásai mellett – Macskássy Gyula néhány, 1945 előtti (reklám)filmje szerepelt: a Schmoll Szimfónia (1939), a Zeusz inkognitóban (1938), vagy A szerencsés flottás (1943), illetve a John Halas és Kassowitz Félix társaságában készített Boldog király kincse (1936).
E vetítéshez kapcsolódott az „Elő a süllyesztőből!” program keretében Orosz Márton művészettörténész – filmtörténeti-művészettörténeti ritkaságokkal illusztrált – előadása Bortnyik Sándor Műhelyéről, ahol a magyar animációs filmgyártás megteremtője, Macskássy Gyula és a később John Halas néven világhírnévre emelkedett Halász János, s a nem kevésbé neves Kassowitz Félix, Bortnyik tanítványként, sajátították el az animátori mesterséget. Az előadást követően került a kezembe az a csodálatos monográfikus album mutatvány-példánya Macskássy Gyuláról, amely a tervek szerint ősszel kerül a könyvesboltokba. A kötet – amelynek első munkálataiban még Macskássy Katalin is részt vett – szerkesztői: Orosz Anna Ida és Orosz Márton, s az Utisz Grafikai Stúdióban készült.
A fotós könyvekhez hasonlatos, négyzet-alakú, majd háromszáz oldalas kötet szövegtörzsét jól tagolt tanulmány-sorozat adja, amely mintegy végig vezeti az olvasót Macskássy Gyula (1912 – 1971) életén. Az írások bemutatják és elemzik munkásságát és művészetének karaktervonásait, közülük különösen érdekesek a szerkesztők, illetve az animációt rendkívül jól ismerő Varga Zoltán tanulmánya.
Szinte felfedezés számba megy az az Orosz Márton által filológiailag is erősen alátámasztott portré, amit Macskássy ifjúságáról (Toldy Gimnázium, karikatúrákkal dúsított diáklap-szerkesztés, s a neves, német lap, a Gebrauchsgraphik említése 1928-ban[!] Julius Macskassyról), de legfőképpen a Bortnyik Sándor Műhelyben eltöltött évekről, s az 1932-ben megalapított Coloriton Stúdióról megrajzol. Kétségbe vonhatatlan, hogy ez a „magyar Bauhaus” időszak meghatározó tapasztalatot jelentett Macskássy számára, aki az 1930-40-es években európai színvonalú reklámgrafikussá nőtte ki magát. Tegyük gyorsan hozzá, a reklámfilmben is: a Coloritonban készült filmek a magyar animáció egyik csúcspontját jelentik. Jól kapcsolódik ehhez a témához Bakos Katalin tanulmánya, a plakáttervező Macskássy Gyuláról, melyben plasztikus érvekkel bizonyítja, hogy Macskássynál miként is érvényesülnek a „konstruktivizmusból kinövő funkcionalista elvek”, s hogy a Bortnyik-iskolában tanultakból ered immáron filmrendezői képessége „a tárgyak taktilis érzékenységgel történő megjelenítéséhez.” Orosz Anna Ida a híres Macskássy – Várnai duó filmjeiről írt érzékeny elemzésében pontos megfigyelésekkel vezeti rá olvasóját annak felismerésére, hogy milyen fontos filmnyelvi változások következtek be néhány, az ötvenes-hatvanas években rendezett Macskássy-filmben (Okos lány, Romantikus történet). Ez elsősorban távolodást jelent a naturától, az elbeszélő világ egységének megtörését, önreflexív mozzanatokat, s általában a modern film térnyerését a haza animációban. Egybecsengeni látszanak ezzel a Macskássy mesefilmjeit elemző Varga Zoltán következtetései is, aki szerint ezek a filmek felülírják a Disney-hagyományokat. A kiskakas gyémánt félkrajcárjára jellemző mélységi fényképezés, a Kutyakötelesség összehangolt gépmozgásai, vagy éppen a Két bors ökröcske „a magyar népművészet ábrázoló és díszítő stílus jegyeivel ötvözött” téralkotás mind-mind egy újfajta animációs beszédmódról tanúskodnak.
Ezek a tanulmányok nemcsak azt a vélekedésünket erősítik meg, hogy Macskássy Gyula a magyar animációt megteremtő mesterrendező, hanem azt is, hogy a modern magyar animációs filmnyelv megteremtésére tett kísérleteivel (ideértve A ceruza és a radír, a Párbaj és kései „egyperces” filmjeit) a magyar animáció úgynevezett aranykorának egyik (ha nem a legfontosabb) előkészítője is volt.
A tanulmányok sorát két jelentős, nyomtatásban először megjelenő Macskássy-tanulmány zárja: A rajzfilmről, illetve A reklámfilmről. Végezetül Macskássy Kati szép-szomorú emlékezése (Szüleimről) olvasható a kötetben.
Külön kell szólnunk a kötet szemgyönyörködtetően gazdag illusztrációs anyagáról, amellyel már-már szinte túlságosan is elhalmozza olvasóját látnivalókkal. Persze ilyesmiből sohasem elég. Dokumentumértékű fényképek sorjáznak szép számmal a mesterről és munkatársairól – ez még szokásosnak mondható, de az már nem, hogy mily gazdag az 1945 előtt reklámfilmek, illetve Macskássy reklámgrafikai tevékenyégét bemutató színes képek galériája. Nem kevésbé a filmterveket, a filmvázlatokat idéző felvételek, s filmjeiből származó, számtalan képkocka, amelyek önmagukban is szépek és tanulságosak, s segítenek felidézni Macskássy mai is elevenül ható alkotásait.
A tervek szerint a MaNDA jóvoltából egy DVD fogja kísérni az alapműnek nevezhető kötetet, amely Macskássy Gyula eddig hozzáférhetetlen reklámfilmjeit is közkinccsé teszi.
Macskássy Gyula – animációsfilm-rendező, tervezőgrafikus, a magyar rajzfilmgyártás megteremtője.
Utisz Grafikai Stúdió. 2013.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/08 17-17. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11477 |
