Hubai Gergely
A filmtörténelem egyik legismertebb témája, mégsem tudjuk kinek köszönhetjük.
2001 márciusában Monty
Norman zeneszerző pert indított a The Sunday
Times hetilap ellen mivel egyik írásukban azt merték állítani, hogy nem
Norman a legendás James Bond téma szerzője. A komponista eredetileg rágalmazás
miatt indította meg az eljárást, az ügynek azonban sokkal jelentősebb anyagi
vonzata is volt. A James Bond téma a filmtörténelem egyik legismertebb zenei
motívuma, a sorozat minden hivatalos részében hallható, számtalan feldolgozása
készült – az ezek után járó jogdíjak jelentették az addigra visszavonult Monty
Norman fő bevételi forrását. Az ügy során zenei szakértők és a még élő filmesek
bevonásával próbálták tisztázni, hogy 40 évvel korábban mi is történt pontosan.
Monty Norman változata
szerint 1962-ben a Dr. No forgatása során
Cubby Broccoli producer épp zeneszerzőt keresett az első James Bond kaland számára.
Normant a Dr. Crippen balladája című
bukott musical kapcsán ismerte, ennek a darabnak Broccoli volt az egyik társfinanszírozója.
A komponista a stábbal együtt Jamaicára utazhatott, ahol egy külön neki bérelt
árnyékos bungalóban írhatta meg a filmzene főbb motívumait: „Under the Mango
Tree”, „Kingston Calypso”, „Jump Up”, stb. – a főhős számára azonban nem
készült téma. Londonba érve a producerek egy új motívumot kértek Normantől, ő pedig
ekkor ásta elő egy korábbi dalát a Mr.
Biswas háza című musicalből. Norman a „Good Sign, Bad Sign” című dal első
nyolc hangjegyéből kerekítette ki a Bond témát, a sikertörténet innentől
töretlen…
A hét napig tartó
tárgyalás során a még élő stábtagok másképp emlékeztek vissza bizonyos
részletekre. Peter Hunt vágó például felidézte, hogy a londoni felvételek során
Terence Young rendező szabályosan örjöngött, amikor kiderült, hogy Monty Norman
a dalokon kívül semmi mást nem írt, ráadásul nem értett sem a hangszereléshez,
sem a vezényléshez. A Bond-téma kapcsán újabb probléma merült fel: Norman ugyan
elfütyülte nekik az ominózus hangjegyeket, ez azonban nem elég egy filmzene
elkészítéséhez. A probléma megoldására felbéreltek egy John Barry nevű kezdő
zeneszerzőt, aki 250 fontért vállalta Norman ötletének áthangszerelését és
felvételét. A per során természetesen Barry is megszólalt: ő nem vitatta Norman
szerzőiségét, a világraszóló sikernek azonban feltétele volt, hogy Barry
elkészítse azt az ominózus felvételt, amivel aztán befoltozták a Dr. No hatalmas zenei üresjáratait. Többek
között Barry ötlete volt, hogy a főtémát a gitár vigye, ezzel nemcsak a Bond
téma, hanem egy évtized filmzenei hangulatát határozta meg!
A bíróság végül Monty
Norman javára döntött, a The Sunday Times
30,000 font kártérítést fizetett a zeneszerzőnek. Habár számára kedvező
ítélettel zárult az eljárás, Norman agresszivitása felkavarta a Bond téma
eredete körüli vitákat - ráadásul az eset számos egyéb érdekes kérdést vetett fel
a szerzőiség kérdéskörével kapcsolatban… Ki számít egy zenemű igazi szerzőjének?
Igazságos-e, hogy Monty Norman 1962 óta több ezer fontot kap az ötlet után, míg
Barry az annak idején kifizetett 250 font óta semmit sem látott a jogdíjakból? A
történelem a maga módján adta meg a választ: Monty Norman a Dr. No után csak egy mozifilmhez írt zenét,
utána sem a színpadon, sem a tévében nem ért el átütő sikert. John Barry ezzel
szemben több mint száz filmen dolgozott (köztük 11 Bond kalandon) és 5
Oscar-díjat nyert. Valahányszor megkérdezték hogy ő írta-e a Bond témát, elegánsan
ennyit mondott: „Hadd válaszoljak a kérdésedre kérdéssel. Ha nem én írtam, itt
tartanék?”
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/07 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11463 |
