Kovács Kata
Camille redouble – francia, 2012. Rendezte: Noémie Lvovsky. Írta: Maud Ameline, Pierre-Olivier Mattei és Florence Seyvos. Kép: Jean-Marc Fabre. Zene: Joseph Dahan. Szereplők: Noémie Lvovsky (Camille), Samir Guesmi (Eric), Judith Chemla (Josepha), Yolande Moreau (Anya). Gyártó: F Comme Film. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 115 perc.
A Franciaországban népszerű rendező-író-színésznő Noémie
Lvovsky a Camille-jal Francis Ford
Coppola Előre a múltba című filmjét
játssza újra: a középkorú címszereplőnő éppen válni készül, amikor váratlanul
negyed századdal és egy elrontott élettel korábban ébred fel egykori
tinédzserszobájában. A komédia talán a lehető leglaposabb műfaji választás a
szóban forgó történet elmondására, és bár Coppola még ezzel együtt is üde és
szórakoztató filmet készített 1986-ban, az időt ugyanekkorra visszacsévélő Camille-ról már nem mondhatunk el
hasonlóakat.
A francia közönségfilm örökzöldjeivel, filmes veteránok
cameóival (Jean-Pierre Léaud és Mathieu Almaric) és néhány nosztalgia-slágerrel
(99 Luftballon, Walking on Sunshine,
Lvovsky énekes-táncos produkciójának kíséretében) kitömött Camille nem más, mint egy szeretnivaló, szomorúan piálgató nő
története, aki a játékidő kilencvenöt százalékában időutazik, bizarr
ismeretségeket köt, a tinédzser haverjaival lóg és megpróbál jobb döntéseket
hozni, mint egyszer már végigélt ifjúságában. Az időcsavaron és a „kétszer
ugyanabba a folyóba” dilemmán is elmereng, ám a film mintha fekete lyukként
nyelne el olyan drámai fordulópontokat, mint édesanyjának ismételt elvesztése
és a sors kegyetlen megmásíthatatlanságának felismerése. Nyilvánvaló, hogy
Franciaországban nem megy ki a divatból a szentimentális pillanatokkal és
abszurd helyzetekkel tarkított, elbűvölőnek szánt retró-komédia (lásd Julie
Delpy 2011-es rendezését) – ezek közé tartozik Lvovsky neves francia
díjátadókon megfordult mozija is, de a külföldi fesztiválok és kritikusok
visszajelzései alapján úgy tűnik, hogy a Camille
még a bárdolatlan önirónia és a filmtörténeti kikacsintások dacára is kevés
élvezeti értékkel bír a franciául nem beszélők jelentős része számára.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11418 |
