Sepsi László
No – chilei, 2012. Rendezte: Pablo Larraín. Írta: Antonío Skármeta darabjából Pedro Peirano. Kép: Sergio Armstrong. Zene: Carlos Cabezas. Szereplők: Gael García Bernal (René), Alfredo Castro (Guzman), Luis Gnecco (Urrutia), Antonia Zegers (Verónica). Gyártó: Fabula. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 118 perc.
Chile ugyan 1990 óta indít filmeket az Oscar-díjért, de a
dél-amerikai ország csak idén részesült jelölésben. A győzelem nélkül is
jelentős gesztus ráadásul nem a chilei új hullám valamely prominenséhez vagy a
kilencvenes években újraéledt filmgyártás vezéralakjaihoz, hanem az
ezredforduló után feltűnt generáció egyik kulcsfigurájához kötődik. Pablo
Larraín laza trilógiát alkotó, a Pinochet-diktatúra éveit feldolgozó
filmhármasának záródarabja egyértelmű nyitás a nemzetközi filmpiac felé: a No a helyi történelem egy hírhedt
epizódját (az 1988-as referendum körüli médiaháborút) dolgozza fel, kiváló
érzékkel ráfeszítve azt egy, a helyi viszonyok ismerete nélkül is tökéletesen
működőképes zsánersémára (a vesztes helyzetből induló ellenzék sikersztorija).
Szemben a trilógia nyitódarabjának kegyetlen szatírájával
(Tony Manero), a No kevésbé cinikusan közelít a mediatizált versenyszituáció
témájához, Larraín korábbi szociopata hőseit pedig felváltotta egy apolitikus,
de mentális problémáktól mentes és saját területén kiváló reklámszakember (Gael
García Bernal alakításában, aki ezzel kiszorította a főszerepből a rendező
állandó rosszarcúját, az itt a konkurens kampányt egyengető Alfredo Castrót).
Larraín emellett a korábbi munkáit jellemző, olykor gyomorforgatóan groteszk
elemekről is lemondott, ahogy a Santiago
’73 minimalizmusát is felváltotta egy jóval gördülékenyebb formanyelv,
amihez az extravagáns technika – a filmet a korabeli tévéfelvételekhez használt
kamerákkal rögzítették – biztosít szembetűnő stiláris többletet. A Noban bemutatott folyamat – a politikai
kampány elmozdulása a kereskedelmi marketing-stratégiák felé – így a rendező
markáns stílusváltását is tükrözi: főhőséhez hasonlóan a chilei fesztiválfilmes
is fogós és közérthető riposztokra cserélte a korábban csak egy szűk kör
számára imponáló mutatványait.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11412 |
