Baski Sándor
ill Manors – brit, 2012. Rendezte és írta: Ben Drew. Kép: Gray Shaw. Zene: Plan B. Szereplők: Riz Ahmed (Aaron), Ed Skrein (Ed), Lee Allen (Chris), Keef Coggins (Kirby), Anouska Mond (Michelle). Gyártó: Miceowave / Film London / Ill Manors / Aimmimage. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 121 perc.
A nagyközönség a rappereket máig a félmeztelen nők
gyűrűjében kilós aranyfukszokat lóbáló mű-gengszterekkel azonosítja, holott a
zsánernek léteznek olyan kifejezetten intelligens művelő is, akik szövegeikben
nagyfokú társadalmi érzékenységekről tesznek tanúbizonyságot. Ilyen a brit Ben
Drew, alias Plan B is, aki debütáló albumán (Who Needs Actions When You Got Words) Észak-Londonba kalauzolta el
hallgatóságát, az önkormányzati lakásokban tengődő csonka családok, az
agresszív tinédzserek és az utcát uraló dealerek világába. Az egyes szám első
személyben előadott portrék többsége ugyanazt a tanulságot közvetítette, mint
az Elvis Presley-féle In The Ghetto
évtizedekkel korábban: a környezet determinál, a szülők és a társadalom által
magukra hagyott gyerekek elvadulnak, a testi és lelki nyomor így
újratermelődik.
A Drew által írt és rendezett ill Manors – Rázós környék ennek az egyébként nem túl forradalmi
tételnek hivatott az illusztrációjául szolgálni. A rapper formális filmes
képzésben ugyan nem részesült, de a mozgóképes dramaturgia iránti affinitása
már a második albuma kapcsán megmutatkozott: a The Defamation of Strickland Banks dalai és a kapcsolódó
videoklipek egyetlen összefüggő történetet meséltek el. Az ill Manors narrációjaként ugyancsak a rapbetétek szolgálnak: Plan
B, mint egyszemélyes görög kórus kommentálja a cselekményt, illetőleg beavatja
a nézőket a szereplők múltjába, felvillantva a gyerekkoruk meghatározó
eseményeit. A nagyjából egy hetet átfogó történet helyszíne a londoni Forest
Gate, az a környék, ahol Drew is felnőtt, a szereplők pedig az errefelé „őshonos”
drogdealerek, chavek (balhés fiatalok) és crackfüggő kurvák. A film
időjátékokkal tarkított epizodikus szerkezete a Ponyvaregény-típusú puzzle-mozikat idézi, de Tarantinóval
ellentétben Drew nem idealizálja a gengsztervilágot. A jórészt amatőr színészek
közreműködésével, eredeti helyszíneken és fillérekből forgatott ill Manors, kíméletlen realizmusa és
nyersessége okán inkább a dán Pusher-trilógia
és a This is England rokonának
tekinthető. Drew ugyanakkor nem tud és nem is akar szenvtelen maradni, így a
film az utolsó félórában leplezetlenül melodramatikussá válik. Egy kevésbé
személyes alkotást az efféle hatásvadászat talán hiteltelenítene, de mivel az ill Manors bevallottan a rapzene
népnevelő attitűdjét zsákmányolja ki –, maximális sikerrel –, nem opciója,
hanem kötelessége morális tanmeseként (is) működnie.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11411 |
