Gyenge Zsolt
Az idei berlini Arany Medvét román film kapta.
Sok román film érdemelt volna Arany Medvét az
elmúlt években, de A gyermek fekvését (Poziţia Copilului ) nem sorolnám közéjük. A színészi játékon, a
forgatókönyvön és a témaválasztáson is a fáradtság nyomai érződnek, pedig
rendezője még csak harmadik filmjénél tart. A román újhullám egyértelműen túl
van a zenitjén, így a korábban újszerűnek ható megközelítés ma már egyre inkább
utánérzésnek hat, és ebből a helyzetből csak a legtehetségesebbek tudnak
továbblendülni – Cristi Puiu, Corneliu Porumboiu és talán Mungiu.
Călin
Peter Netzer a második hullám képviselője a kétezres évek román
filmművészetében, azon rendezők közé tartozik, akik számára a modellt a mára már
legendává vált nagyok jelentik, és az általuk kitaposott út, kivívott presztízs
biztosítja a lehetőségeket nekik is. Ebből a sorból Radu Jude és Radu Muntean
emelkedik ki, akik eddigi munkáikban képesek voltak frissességgel megtölteni a
korábbi sémákat, és akik mindketten Arany Medve nélkül járták meg Berlint.
A gyermek
fekvése egy bárhol
a világon előadódó, szinte mindennapos történetet dolgoz fel (legutóbb a Homeland
sorozat második évadjában láthattunk ilyet). Szegényes környéken, egy kis falu
határában gazdag család sarja luxusautójával elüti a figyelmetlenül útra
szaladó kisgyereket, mely esemény következményeit a gazdag család minden
lehetséges eszközzel (pénz és kapcsolatok) próbálja minimalizálni. A
miniszterekkel parolázó látványtervező anya és a főorvos apa vérmérsékletének
megfelelően vesz részt a „mentőakcióban”, azonban az igazán érdekes az, ahogy a
konfliktusos határhelyzet, amint az lenni szokott, felszínre hozza a mélyben
lappangó feszültségeket.
Netzer
filmje ugyanis elsősorban nem e sajnálatos esemény körül forog, hanem az
uralkodó, óvó/birtokló anya és az emiatt teljesen felnőni nem képes, a
nyomasztó anyai fölényre agresszióval válaszoló fiú viszonyát állítja
középpontba. A Luminita Gheorghiu által remekül alakított anyának mindenről van
véleménye, és úgy gondolja, hogy a közhelyek bölcsességeiből valamint a
személyes és színházi élmények egyvelegéből összeálló világnézete elegendő
hátteret biztosít számára a megfelelő ítéletek és döntések meghozatalához. A
gyermek fekvésének legnagyobb érdeme e kérdéskör felvetése és körüljárása.
Sok más
tekintetben ugyanis Netzer filmje csalódást okoz. A kapkodó kamerakezelés
banális, a forgatókönyv fordulatai kiszámíthatóak, és még a kifejezetten erős
helyzetek is (mint az anya találkozása az áldozat családjával) elvesztik
élüket. A gyermek fekvése fogyasztható, de középszerű film, ami
különösen Netzer előző filmje, a lenyűgöző Érdemrend
(Medalia de onoare) fényében meglepő.
De hát szerencsés az a filmgyártás, ahol Arany Medve-díjas lehet a középszer.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 41-41. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11400 |
