Szabó Noémi
A könyv zombi-Rómeója szótlansága ellenére beszédes mesélő.
R, a zombi, és Julie, az
eleven lányok legelevenebbike egymásra találnak az apokalipszistól sújtott
Államokban. Kapcsolatuk beteljesedésének tétje a világ megmentése, a bizakodó
holtak és a fáradó elevenek harmonikus együttélésének megalapozása;
vállalkozásukat azonban mindkét oldalról nehezítik a reményvesztett cinikusok
csontváz-hordái.
A
tinihorror újabb áldozatot szedett a legendás monstrumok közül; a fáradó
vámpírok helyett jónéhány fiatal szerző egy szomszédos élőhalott társaság, a
zombik irányába tett néhány botladozó lépést. A Breathers: A Zombie’s Lament
(S.G. Browne) 2009-es megjelenése óta az Egyesült Államokban látványosan
megszaporodtak a zombi-perspektívájú posztapokaliptikus regények (Brains: A
Zombies Memoir (2010), Memoirs of the Walking Dead (2011), I,
Zombie (2012)), közöttük nagy számban képviseltetik magukat a
tinédzser-tematikájú történetek is (Generation Dead, 2009, Dust,
2010). Isaac Marion románca, az Eleven testek ebbe a folyamba
illeszkedik tökéletesen; könnyed vállrándítással felülemelkedik a világvégén,
és történetét a posztapokaliptikus állapotok mindennapjainak abszurditásában
folytatja. Zombi narrátora szótlansága ellenére beszédes mesélő, önironikus,
szórakoztató prózában számol be egyhangú zombiléte aggályairól.
A
bizarr alaphelyzetet Marion a piac legjobban teljesítő archetipikus
történetével kombinálva a bestseller listák élére lőtte a 2011-es megjelenésű
regényt, így azt szinte publikálásával egyidőben vásárolta meg a Summit
Entertainment, előre gondolva a Twilight
Saga kifulladására. Marion Rómeó és Júliája több humorral és öniróniával,
viszont kevesebb szaftos softcore részlettel gazdagítja a tinédzser irodalmat,
mint Meyer verziója, társadalmi üzenete pedig, bár nem kevésbé szájbarágós,
mégis emészthetőbb, mint a Twilight által képviselt konzervatív
szemlélet.
Marion
közvetlen stílusa megteremti az egyensúlyt a giccs és az idétlenkedés között,
így többnyire sikeresen elkerüli a túlzott negédesség, és a fárasztó poénkodás
csapdáját. Kortalan főszereplője hamisítatlan kamasz, bár pattanások helyett
rothadó testrészeit kénytelen rejtegetni a lenyűgözendő lány előtt,
beszédkészségét pedig nem a bizonytalanság, hanem a rejtélyes zombiállapot
sorvasztja el. Kínlódásának őszinte elbeszélése azonnal szimpátiát ébreszt, így
a megcélzott olvasóközönség könnyedén kötődhet a regényhez; az Eleven testek
azonban nem több (persze nem is kevesebb), mint egy gördülékenyen megírt és
szerethető ifjúsági könyv. Korrekt románc, de nyoma sincs benne a műfajra
időközönként jellemző metsző társadalomkritikának (Generation Dead),
vagy a Grahame-Smith Büszkeség és balítélet meg a zombik, illetve Alan
Goldsher Paul is undead című regényében tapasztalható posztmodern
szövegdekonstrukciónak. Hiába sejthető, hogy az apokalipszis a felelőtlen
emberiség számlájára írható, a felismerés súlytalan és érdektelen; a szöveg
pedig, bár vizualitása filmszerűbb, mint a moziba került adaptáció, nem nyújt
szépirodalmi élvezetet. Az Eleven testek többnyire ártalmatlan, akárcsak
R, a szerelmes tinizombi; kedves és szerethető, de kicsit ügyetlen, tétova, és
csak ritkán harap.
Libri
Kiadó
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 48-48. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11393 |
