Nagy V. Gergő
Week-end a Zuydcoote – francia, 1964. Rendezte: Henri Verneuil. Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Georges Géret, Marie Dubois. Forgalmazó: Mirax. 98 perc.
Figyelembe véve, hogy egy rendes magyar
háztartás valamelyik könyvespolcán még mindig nagy eséllyel található legalább
egy Robert Merle-kötet, itthonról nézve különösen fájónak tűnik, hogy a
humanista lektűr gall fejedelme milyen méltatlan elbánásban részesült a
filmesek részéről. A majd’ kéttucatnyi tételt és megannyi szofisztikált fabulát
számláló életműből ugyanis mindössze négy darabot dolgoztak át a gyöngyvászonra,
s ezek közül Henri Verneuil szolid háborús mozija valóságos klasszikusként
magasodik elő – jóllehet mind Verneuil, mind a főszerepet játszó Belmondo
életművében, mind pedig francia háborús filmek közt is csupán a középvonalba
szokás besorolni.
Pedig a jobbára könnyű
kézzel vezényelt zsánerfilmekről (Alvilági
melódia, Százezer dollár a napon,
A szicíliaiak klánja) nevezetes
Verneuil adaptációja nagy gonddal és ambícióval készített, nívós és fajsúlyos
mozi. A Merle-regényt jobbára hűséggel követő cselekmény néhány francia
katonáról mesél, akik 1940 komor nyarán az északi tengerpartra, Dunkerque-be
szorult hadsereggel várják, hogy átszállítsák őket Angliába, mielőtt az egyre
gyakrabban hulló germán bombák valamelyike ízekre tépi a testüket. A képtelen
helyzetben az értelmet kutató hősünk, Maillan (Belmondo) tanácstalanul kóvályog
a hullákkal zsúfolt város és a strandon fogyatkozó barátai között – s a
szívszorító epizódokkal erősített, világvégi pikareszkjét Verneuil vonzóan kába
ritmusban és megragadóan leharcolt hangulatban prezentálja. Akad ugyan olykor
némi izgalom (például hatástalanítani kell egy bombát) és egy románc is szárba
szökkenni látszik – de azért a Két nap az
élet háborús kaland (netán pacifista tézismozi) helyett inkább
egzisztencialista kóborlásfilmként vagy abszurd drámaként működik, melyben a
kamera rendre elidőzik az égből lemmingeknek látszó katonákon, amint a
légitámadás előtt lusta engedelmességgel fekszenek ki a holdbéli tájjá
lyuggatott strand homokjára, mintha csak napozni készülnének.
Extrák: Nincsenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11391 |
