Szabó Ádám
Killing Them Softly – amerikai, 2012. Rendezte: Andrew Dominik. Szereplők: Brad Pitt, James Gandolfini, Ray Liotta. Forgalmazó: ProVideo. 98 perc.
A Jesse
James meggyilkolása… bukolikus, fatalista vadnyugati siratóéneke után az új-zélandi
Andrew Dominik ismét az inkább dialógus, mint akcióközpontú szüzsére szavazott.
Ezúttal George V. Higgins hetvenes évekbeli bűnregényét (Cogan’s Trade) dolgozta fel, és a fel-feltűnő modernista jegyek
ellenére az írás celluloidpárja posztmodern stílusbravúr. A filmet hosszadalmas
– és gyakran négybetűs szavakba fulladó – beszélgetések viszik előre, amelyek
nagy részét a soron következő piszkos melók taglalása tölti ki, a kisrealizmus
stilizált erőszak-esztétikával elegyedik (autós rajtaütés, majd lassítva repülő
töltény az esős éjszakában, a léhűtő zsiványok extravagáns drogtripje), a lassú
tempót gyors erőszakkitörések bontják meg.
Az Ölni kíméletesen érdekességét elsősorban a műfajszemlélete jelenti.
Dominik akkor érzi nyeregben magát, amikor aktualizálhatja a forrásművet, és
ezzel végeredményben olyan gengszterfilmmé formálja munkáját, amely a
társadalmi problémák mellett/helyett gazdaságpolitikai kérdéseket vizsgál. Az Ölni kíméletesen a kortárs gazdasági
válság kórképévé válik, amelyben nemcsak lecsúszott simlisekkel vagy válófélben
lévő végrehajtókkal futunk össze, hanem olyan régi motoros behajtókkal is (a
Brad Pitt által ügyesen életre keltett Jackie Cogan közülük való), akiket
adnak-vesznek a bűn monetáris piacán, alig kapva esélyt a megélhetésre vagy
túlélésre. A hivatásos likvidátorok maguk is hamar célpontokká válnak,
hovatovább likviditási gondokkal küzdő, kiszolgáltatott átlagemberekként
végezhetik bármelyik pillanatban. Az Obama-ciklus lózungja, a „Yes, we can!”
jelentése furcsán pervertálódik és a bűnbe befektető archetipikus figura
lépten-nyomon durván újrakonstruálódik a piagőzös, dohányszagú, csapadékos
noir-miliőben: ebben a filmben még a gengszterek vállalkozásai sem hoznak
nyereséget, a kapitalista ideológia még a számukra sem profitábilis. Az Ölni kíméletesen nem hibátlan film, a
cselekmény néhol elfárad, ám választott témája mellett jórészt példásan és
átélhetően érvel. A westernmítosz törvényen kívüli ikonja után Dominik az
újvilági kiskirályoktól vesz búcsút.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11390 |
