Sepsi László
A Good Day to Die Hard – amerikai, 2013. Rendezte: John Moore. írta: Skip Woods. Kép: Jonathan Sela. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Bruce Willis (John McClane), Jai Courtney (Jack), Sebastian Koch (Komarov), Mary Elizabeth Winstead (Lucy), Cole Hauser (Collins). Gyártó: Duner Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 98 perc.
A moziszériák előszeretettel költöznek
Oroszországba meghalni: a Rendőrakadémia
Moszkvában akciózott utoljára, Ilsa, az SS nőstényfarkasa nem kegyetlenkedett
többet szibériai kiruccanása után, és John McClane ötödik kalandjának már most
nyilvánvaló kritikai bukása is a széria dicstelen végét sejteti. Az epizódot
levezénylő John Moore rendező és Skip Woods forgatókönyvíró korábbi munkáikkal
sikeresen bizonyították, hogy nagyrészt érzéketlenek a finom árnyalatok és
hangsúlyeltolódások megragadására, amik egy ikonikus figurát megkülönböztetnek
sokadrangú társaitól, így karaktert szintén elég szabadosan kezelő negyedik
részre is bőséggel ráígérnek.
Hasonlóan
a 2006-os Omen nyíltan gonoszkodó
ördögfiókájához vagy a Max Payne
szuperkatona-szérummal felpumpált noir-detektívjéhez, Bruce Willis megszokásból
hozott gesztusain túl McClane idei inkarnációja kis mértékben kötődik az
eredeti koncepcióhoz, sebezhetetlen rajzfilmfiguraként épp azon sziklából
faragott akciósztárok közé sorol be, akikkel szemben első megjelenésekor
alternatívát jelentett. De a Drágább,
mint az életed teljes koncepciótlanságáról nem csupán az árulkodik, hogy a
branddel egyet jelentő karakter alapvető attribútumai elvesztek valahol az
újragondolás során. Az egzotikusnak szánt új helyszínekből épp az egzotikum
hiányzik (a cselekmény utolsó harmadának helyt adó Csernobilban hőseink
ugyanúgy egy szál pólóban akcióznak, mintha egy New York-i raktárépületben
lennének), a gonosztevők nélkülözik a minimális karizmát, hiába vannak többen a
megszokottnál, és az ifjú McClane jellegtelensége még Willis rutinalakítása
mellett is szembetűnő. A Drágább, mint az
életed megannyi újrahasznosított gegből (lásd a Golyózáport idéző réparágcsálást) összetákolt szomorú agónia, ami
inkább hat A feláldozhatók 2
vadhajtásának, mintsem egy érdemi tételnek a Die Hard-sorozatban.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11384 |
