Forgács Nóra Kinga
Historias que so existem quando lembradas – brazil-argentin, 2012. Rendezte: Júlia Murat. Írta: Maria Clara Escobar, Julia Murat és Felipe Sholl. Kép: Lucio Bonelli. Zene: Lucas Marcier. Szereplők: Lisa Favero (Rita), Sonia Guedes (Madalena), Luiz Serra (Antonio). Gyártó: Taiga Filmes. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 98 perc.
Elzárt argentin falu, az állomáson pétanque-félét
játszó férfiak. Feledés, örök jelen. Az ismétlődés makacs körei,
összekapaszkodó magány. Egy titokzatos, lezárt temető. Beborító sötét,
megvilágító fénykör. Egy csendes lázadó, az asszony, aki mégis minden nap
levelet ír halott szerelmének, virágot visz a temető kerítéséhez, emlékezik és
kenyeret süt. Gazzal felvert sínpár, amit gyalogútnak használ, lépeget,
miközben énekel. Ugyanez a sínpár, ami egy idegent vezet a faluba, a lányt, aki
fényképeket készít és Franz Ferdinandot hallgat.
Júlia
Murat filmjének motívumai ezek. A Megtalált emlékek meglepően
formatudatos, megkapóan lírai, egyszerre dokumentarista és mágikus fikció.
Murat szokatlan expozíciójában szigorú formai szabályok mentén szerveződő,
apró, mégis jelentős változtatásokkal lebonyolított ismétlődő szekvenciákban
mutat be egy zárt közösséget, elsősorban pedig az özvegyasszonyt, Madalenát.
Gondosan elhelyezi azokat a nyomokat is, amik alapján felismerhető, hogy Rita, a
faluba érkező fotós, Madalena tükörpárja. Madalena számára az emlékezés és az
írás a reflexió eszköze, Rita számára a fényképezés és a figyelem; bonyolult
kémiai reakció indul be köztük. Az egyik legfőbb metafora a fény, ami a képeket
létrehozza, a legfőbb tartam pedig az idő, ami végre nem csak telik, hanem
múlik is, képet, élettörténetet rögzít. Rita elkészíti Madalena portréját,
akaratlanul is tükröt tart, amiben a nő meglátja magát, ajtót nyit, amin
keresztül visszaengedi őt az ismétlésből a folytatódó, vége felé tartó életbe.
Rita a többi falulakót is lefotózta, felbontotta a szokások rendjét. Súlyos és
finom szövevényt alkotnak egyre bátorodó interakciók.
Pedig a
történet egyszerű. Egy napon egy fiatal lány érkezett a faluba, ahol Madalena
asszony házában szállt meg. Fényképeket készített, megtanult kenyeret sütni.
Amit lefényképezett, azt visszaadta az életnek, egy történetnek, amiben a halál
a katarzis. És talán itt kell maradnia, hogy – például erre a történetre – ő
emlékezzen tovább.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11375 |
