Varró Attila
A rebellis Harmony Korin a hollywoodi fősodorban, a tiniközönséghez szólva is sikeresen megőrzi lázadó szellemét és formajátékait.
Az idén 40 éves Harmony Korine
első forgatókönyvében, a Kölykökben
pontos prognózist kínált eljövendő rendezői pályafutásáról: a kétszálú
kamasztörténet egyik fonala egy minden ízében ellenszenves tinikaszanova
céltalan lődörgését dokumentálta visszataszító epizódok során, miközben a
párhuzamos sztori az egyik megfertőzött fruskaáldozat céltudatos kutatását
mesélte el, amely során megpróbálja megmenteni leendő szűzlány-sorstársát a
HIV-vírustól. A rendezői debütálást jelentő 1997-es Gummo óta Korine ezt a kétsávos országutat szeli rendíthetetlen
elszántsággal: az experimentális pokolba tartó lehajtó mérföldkövei egyre
szétesőbb, improvizatívabb home videós freak-showk (Julien, a szamárfiú; Kukakúrók), míg a tömegfilmes üdvözülést
megcélzó sztárgárdás megváltástörténeteket a hagyományos történetmesélés és
látványos képi stilizáció lóerői repítik az Álomgyár felé (Mister Lonely). A tavalyi velencei fesztiválon bemutatkozó ötödik
nagyjátékfilm az utóbbi kategóriát gazdagítja, már-már multiplex-barát
direktorrá avatva a hajdan Herzogon, Dogmán edződött indie filmest. A Spring Breakers mégsem érződik művészi
megalkuvásnak, hollywoodi behódolásnak a pályakezdő rebelliók után (ellentétben
a Zöld Darázs vagy a Fekete hattyú félmegoldásaival), sőt épp
ellenkezőleg: készítője inkább megújítója, mint újabb művészprédája lesz a
kortárs tömegfilmnek – dühös délvidéki John Watersból a white trash Tony Scottja.
A Spring Breakers hamisítatlan
vászonélmény, hipnotikus erejű kommersz, ami egyszerre őrzi az experimentális
gyökerek lázas lüktetésű formajátékait és teljesíti a fősodor műfaji elvárásait,
célkeresztjében végig megtartva a mai tiniközönséget – mintha Michael Mann
lánya egy Britney Spears-heistfilmmel próbálná tovább vinni a családi
hagyományt a youtube-generáció számára. A rendező által „beach noir”-ként
felcímkézett film története pontosan kétmondatos, és egyszerű, akár a
Mars-szelet. Néhány főiskolás fruska kirabol egy gyorséttermet, hogy
összeszedjék a pénzt megálmodott tavaszi szünetükre a floridai tengerparton, ám
pár napos féktelen bulizás után őrizetbe veszik őket. Az óvadékukat kifizető
helyi drogdíler világa azonban a legmerészebb vágyaikat is felülmúlja, így
aztán az egyre csökkenő létszámú csipet-csapat beleveti magát az ötcsillagos
gengszteréletbe, kiadós mészárlással feltéve a koronát elhúzódott kamaszkoruk
legszebb tavaszára. Korine számára az egyhetes húsvéti szünet nem események
sorozata, inkább kollektív tudatállapot, egyfajta kortárs természetünnep, a
megújulás és beavatás pogány szertartása, amelynek tengerparti oltárán a
fiatalok bizarr alkoholfogyasztási rituálékkal, csoportos szex-szel és
kábszeres tudatmódosításokkal áldoznak. Épp ezért a filmidő jelentős részét
bonyodalmak, jellemrajzok helyett ennek a szüntelen fiesztának szenteli, ám
jóval melegebb színekkel megfestve, mint a postaládákkal üzekedő nashville-i
nyomoroncok (Kukakúrók) vagy a
tornádó sújtotta kisvárosi kamaszpopuláció (Gummo)
roncsfilmes időtöltéseit: Korine továbbra sem véleményezi, csupán kartávolságba
hozza kiszemelt különceit, kimondatlan szimpátiája mégis pont úgy a tömegfilmek
kulcsát jelentő azonosulásra csábít, akár a Mister
Lonely imperszonátor-kommunájánál.
Kilencven
röpke perc alatt romantikus, letisztult gengszterhősöket teremteni egy csapat
agyhalott amerikai tinilányból önmagában is kivételes műfaji diadalt jelent, a Spring Breakers igazi sármját azonban
nem a rózsaszín símaszkos, disney-princesszek által alakított renegát-hősnők
jelentik, hanem az a filmvilág, amibe Korine belehelyezi őket. Ritka és
élményteli meglepetés, amikor egy alkotó anélkül képes szürreális álomvilágot
teremteni, hogy ezt hangsúlyos vizuál-truvájok (Félelem és reszketés Las Vegasban) vagy elrajzolt díszletelemek,
jelmezek (Éjsötét árnyak)
segítségével rágná a néző szájába. A Spring
Breakers véget nem érő leányálma véghez viszi ezt a bravúrt, elsősorban
különleges elbeszélésmódjának köszönhetően, amelyben a szimpla cselekmény
eseményei repetitív montázsszekvenciákban, röpke flashbackekkel és
flashforwardokkal ritmizálva pulzálnak a vásznon, miközben megőrzik az
eredményes történetmeséléshez szükséges célirányosságot. Egyéni ízlés kérdése,
kinek mennyire vonzó az a mesevilág, ami ezeknek a lányoknak az agyában pereg
kristály-flessek neonfényében, másodpercenként 90 kockával – de az a
filmkészítői teljesítmény, ami ennyire meggyőzően, átélhetően képes vászonra
vetíteni mindezt, kétszeresen is örömteli.
Spring Breakers – Csajok szabadon (Spring Breakers) –
amerikai, 2013. Rendezte és írta: Harmony
Korine. Kép: Benoît Debie. Zene:
Cliff Martinez. Szereplők: Selena Gomez (Faith), Vanessa Hudgens (Candy), Ashley Benson (Brit), Rachel Korine (Cotty), James Franco (Alien). Gyártó: Muse Productions / Divison Films. Forgalmazó: Forum
Hungary. Feliratos. 92 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 52-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11373 |
