Margitházi Beja
Agnieszka Holland egy televíziós sorozattal és nagyjátékfilmmel folytatja a tragikus kelet-európai közelmúlt felidézését.
Kelet-európai
drámák, hollywoodi adaptációk, amerikai tévésorozatok – az idén 65 éves
Agnieszka Holland azon kevés, gazdag életművüket ma is aktívan továbbépítő kelet-európai
rendezőnők közé tartozik, akik Hollywoodba éppúgy bejáratosak, mint az európai
koprodukciók világába vagy szülőhazájuk filmgyártásába. A Varsóban született,
Prágában végzett, Párizsban letelepedett, New Yorkban is tanító Holland egykor
Wajda, Zanussi, Kie¶lowski asszisztenseként, munkatársaként, illetve
forgatókönyvírójaként kezdte pályafutását, később pedig úgy kirándulgatott át
egy-egy díj (Golden Globe, 1991: Európa,
Európa), Oscar-nevezés, vagy rendezés (A
titkos kert, 1993; Washington Square,
1997; Beethoven árnyékában, 2006)
erejéig a tengerentúlra, hogy közben Európában is dolgozott (Olivier, Olivier, 1992; Teljes napfogyatkozás, 1995; A gyógyító, 2002), és nem adta fel
életművének a közelmúlt kelet-európai történelmét feldolgozó vonulatát sem. Ez
utóbbi, a nyolcvanas évek második felében több oldalról is átvilágított
tematikát (Angry Harvest, 1985; Megölni egy papot, 1988; Európa, Európa, 1990) éppen az a
nemrégiben befejezett tévé- illetve nagyjátékfilm folytatja, melyek történetesen
alig néhány nap különbséggel debütálnak Magyarországon.
Olthatatlan
Az HBO Europe egyszerre saját fejlesztésű és gyártású, frissen
befejezett cseh minisorozata nem az első tévés munka Holland-életművében, aki több,
hosszabb-rövidebb tévéfilmmel a háta mögött, az ezredforduló óta egyre gyakrabban
jegyzi különböző amerikai (Döglött akták,
Drót, Treme, The Killing), illetve lengyel (Ekipa)
sorozatok epizódjait. Az Olthatatlan (Hořici keř, szó szerinti fordításban: Égő csipkebokor) három, külön-külön is majd’
nagyjátékfilmnyi hosszúságú része ezúttal – a cseh illetve szlovák film által
eddig fel nem dolgozott –, prágai Vencel téren 1969 januárjában önmagát
felgyújtó Jan Palach mártíriumán keresztül igyekszik a szovjet megszállás utáni
csehszlovákiai átrendeződés társadalmi látleletét nyújtani. A sérüléseibe
néhány nap múlva belehaló Palach tiltakozó tette dramaturgiailag is a filmcselekmény
gyújtópontja: ©těpán Hulík forgatókönyve úgy állít emléket az alig húszéves
filozófushallgatónak, hogy közben szinte semmit sem tudunk meg róla, esetleges
társairól és közelebbi indítékairól; flashbackek nélkül, a következményekre
koncentrálva a film valódi főszereplőjévé az az ambiciózus,
kompromisszumképtelen fiatal ügyvédnő, Dagmar Bureąová válik, aki saját és
családja jól felfogott érdekei ellenére vállalja Palachék képviseletét egy
becsületsértési perben, mikor egy pártkatona több fórumon is azt terjeszti,
hogy a fiú csak ingyencirkuszt akart, és fogalma sem volt róla, hogy „hideg tűz”
helyett benzint locsol és gyújt magára. A trilógia első része a frissen szerveződő
cseh és szlovák ellenállással, diáktüntetetésekkel, tiltakozásokkal
párhuzamosan mutatja be a fokról-fokra finomodó (értsd: aljasodó) titkosrendőrségi
módszereket, mellyel megpróbálják felgöngyölíteni és kontroll alatt tartani az
egyre dagadó Palach-ügyet, ezzel is bizonyítandó, hogy nincs szükség erélyesebb
szovjet beavatkozásra – jöhet tehát az elkenés, elfedés, deheroizálás. A
rövidebb, de komorabb és feszültebb második részben a magánéletekbe bekúszó,
jól bevált titkosszolgálati eljárások (telefonos zaklatás, leplezetlen követés
és megfigyelés) teszik próbára a főbb szereplők nyugalmát és idegeit.
Mindenkinek van gyenge pontja, vesztenivalója, aminek nevében zsarolható: férje,
állása, lánya, nyugalma, egészsége. És miközben az eleve kilátástalan tárgyalás
utolsó epizódjában a megfélemlítések és beszervezések körbeérnek, keserű
fintorként, Jan Palach testét – a hozzátartozók tudta és beleegyezése nélkül –
végül azok hantolják ki és hamvasztják el, akiknek ehhez sem közük, sem joguk
nem lett volna.
Habár Holland filmjének hátterét történészi-szakértői bizottság
ellenőrizte, korhű kellékek, díszlet, jelmez és archív felvételek hitelesítik, az egyenetlen színészi alakítások, a
moralitás és a pátosz túlhangsúlyozása, a túlzásba vitt stilizálás miatt a
történet helyenként veszít az erejéből. A sorozat nem a rendezés erényei, hanem
a megidézett karakterek által lesz figyelmet érdemlő történelmi filmmé. Kevés
benne az olyan némán is erős drámaiságú jelenet, mint a második rész elején a
saját testét viasszal, benzinnel bekenő, leöntő Jan Zajíc zárt szobában
percekig tartó készülődése a februári, sokkal kisebb visszhangot kiváltó, újabb
öngyújtási aktusra. Pedig a mindhárom részt bevezető, dinamikus főcím többet
ígért: az archív felvételekből összevágott, fekete-fehérben induló intróban a
rokizó fiatalok képét közeledő tankok, majd tüntetések színes képei váltják
fel, hogy pár kockával később megjelenjen a tűz, a vér és a holttestek is. A
rendületlenül szóló rock fokozatosan elhallgat, a lendület alábbhagy,
tétovaság, döbbenet, csend, és a zavargások környezeti zajai erősödnek fel –
ami tehát nem annyira az Olthatatlan
stílusának, mint inkább az üzenetének a pontos összefoglalása.
A város alatt
Szintén megtörtént események alapján készült a néhány
évtizeddel korábbra, a második világháború utolsó éveihez visszakapcsoló, lengyel–német–kanadai
koprodukcióban készült, tavalyi Oscar-várományos, A város alatt, mely az idősebb, vagy a filmtörténetben járatos
nézőkben méltán idézheti fel Wajda Csatornáját
is. A lvovi gettóban élő zsidók menekülési útjukat próbálják előkészíteni a
földalatti vízvezeték-rendszerbe, mikor összetalálkoznak Leopold Socha
csatornamunkással, aki éppen kisebb betörésekből szerzett zsákmányát rejtegeti
az alagút téglái mögé, és jó pénzért hajlandó segíteni a rejtekhelyet
keresőknek is. A továbbiakban ez a csöppet sem szimpatikus, antiszemita, hithű katolikus
tolvaj fokozatosan a film főszereplőjévé lép elő, miközben ő lepődik meg a
legjobban a benne végbemenő változásokon.
Az egyik túlélő visszaemlékezéseiből íródott forgatókönyv
alapján Holland egy a feszültséget mindvégig fenntartó, árnyalt figurákat és
szélsőséges érzelmeket mozgató, fordulatokban gazdag, fő helyszíne révén egyedi
holokauszt-filmet rendezett, melyben a háborús szörnyűségek és személyes,
közelről átélt tragédiák mind a zsidó, mind a lengyel túlélők számára az önzésből,
csalásokból, hazudozásokból a megtisztulás felé vezető utat nyitják meg. A sokszereplős,
felváltva ukrán, német, lengyel, jiddis nyelven beszélő, az emberi viszonyokat életszerű
sokszínűségükben, folyamatos alakulásukban bemutató A város alatt annak ellenére sem válik klausztrofóbikussá, hogy
nagyrészt abban a sötét, dohos alagútrendszerben, illetve patkányoktól
hemzsegő, és szennyvízzel áztatott, szűk beugróban játszódik, ahol Socha végül
tizenkét zsidó menekültnek biztosítja az életfeltételeket hosszú hónapokon át.
A lenti világ képeit folyamatosan kísérik a fenti, csöppet sem felemelőbb lvovi
hétköznapok eseményei, de a sötétséget és bezártságot Hollandnak és operatőrének
(Jolanta Dylewska) sikerült olyan aktív történetformáló és atmoszférateremtő
adottságként kezelniük, mely a szereplőket nemcsak egymáshoz, hanem a nézőhöz is
végérvényesen közelebb hozza.
A város alatt (W ciemno¶ci /In Darkness) – lengyel-német-kanadai, 2011. Rendezte: Agnieszka Holland. Írta: Robert Marshall dokumentumregényéből David F. Shamoon. Kép: Jolanta Dylewska. Zene: Antoni Lazarkiewicz. Szereplők: Robert Wieckiewicz (Leopold Socha), Benno Fürmann (Mundek Margulies), Agnieszka Grochowska (Klara Keller), Maria Schrader (Paulina Chiger), Herbert Knaup (Ignacy), Julia Kijowska (Chaja). Gyártó: Schmidt Katze Filmkollektiv – Film Works – Polsky Institut Sztuki Filmowej. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos.
145 perc.
Olthatatlan (Hořici
keř/Burning Bush) –
cseh-amerikai, 2013. Rendezte: Agnieszka
Holland. Írta: Stepan Hulik.
Kép: Rafal Paradowski, Martin Strba. Zene: Antoni Lazarkiewicz. Szereplők: Tatiana Pauhofová (Dagmar Bureąová), Jaroslava Pokorná (Libuąe Palachová), Petr Stach (Jiři Palach), Ivan Trojan (Jireą őrnagy), Jan Budař (Radim Bureą), Vojtech Kotek (Orndřej Travniček), Martin Huba (Vilém Nový). Gyártó: HBO Czeh Republic. Az HBO Hungary bemutatója. 3x80 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 50-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11366 |
