Sepsi László
The Dark Knight Returns – amerikai rajzfilm, 2012–2013. Rendezte: Jay Oliva. Forgalmazó: ProVideo. 73+73 perc.
A DC Comics rajzfilmjei az
elmúlt húsz évben – élen Bruce Timm díjakkal megszórt animációs sorozatával –
szembetűnő presztízsre tettek szert, sikerüket a 2007-ben útjára indított DC
Universe Animated Original Movies csak videóra készült képregény-feldolgozásai
koronázták meg. A főképp az egyes címek kiemelkedő (Justice League: Doom) vagy egyenesen klasszikus (Superman: Doomsday) sztorikból
szemezgető, 60–70 perces produkciók között – így túl egy tucat tételen – egyre
bátrabb vállalásokat találunk: 2011-ben elkészült a Batman: A kezdet kezdete, amely hűségesen követte Frank Miller és
David Mazzucchelli képregény-alapvetését (Batman:
Az első év), A sötét lovag visszatérrel pedig a készítők még súlyosabb
forrásművet választottak. A szintén Miller által jegyzett Batman: The Dark Knight Returns először 1986-ban megjelent graphic novelje a Batman-mitológia egy
alternatív végpontjával játszik, melynek disztópikus kulisszái közt az idős
Bruce Wayne újra magára ölti a denevérjelmezt, ám reaktiválása a vártnál is
nagyobb hullámokat ver Gotham alvilágában. A nyolcvanas évek második felében
megjelent komor és brutális Batman-interpretációk (A gyilkos tréfa, Arkham elmegyógyintézet) közé illeszkedő
történetet a rajzfilmverzió készítői szerencsére nem próbálták megszelídíteni.
A Miller képregényét szinte kockáról kockára lekövető kétrészes adaptáció
merészen megtartja a sztori fatalista hangvételét, nem enyhít a számottevő
erőszakmennyiségen, mi több, az eredeti ma már kevésbé aktuális direkt
politikai áthallásait is felidézi. A feldolgozás inkább a külcsín tekintetében
bír jelentős hátrányokkal: a korábbi epizódok egyenstílusában prezentált A sötét lovag visszatér bár képes átörökíteni
a forrásmű atmoszféráját, hiányzik belőle az a vizuális többlet, amit az
eredetiben Frank Miller egyedi stílusa és kompozíciói biztosítottak, ezt pedig
a rajzfilm apokaliptikus záró-harmadának viszonylagos erőtlensége még
szembetűnőbbé teszi. De a duplafilm legnagyobb hátulütőjét mégis túlzott
adaptációs hűsége jelenti: mivel A sötét
lovag visszatér sokkal inkább illusztrálja, mintsem interpretálja a forrásművet,
az olvasmányélmény felelevenítésén túl kevés újdonsággal szolgál a képregény
ismerőinek – így inkább azoknak ajánlható, akik a részben Miller ihlette
Nolan-trilógia után vágynak valami hasonlóra, statikus képregénypanelek helyett
szigorúan mozgóképen.
Extrák:
Előzetesek. A két film két külön kiadvány.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11357 |
