Pápai Zsolt
Robot and Frank – amerikai, 2012. Rendezte: Jake Schreier. Szereplők: Frank Langella, Susan Sarandon, Liv Tyler. Forgalmazó: SPHE. 85 perc.
Jó érzés látni, hogy a kortárs
amerikai független direktorok a mai napig képesek előhúzni meglepő ötleteket a
sifonérból. Lassan negyedszázada, hogy halálos ölelésbe vonta őket Hollywood,
de még mindig élnek és virulnak.
A robot és Frank a legfrissebb bizonyítéka ennek. A közeli jövőben járunk: Frank,
a kivénhedt betörő egy kisvárostól nem messze, erdőszéli házikójában tengeti
magányos hétköznapjait, csak fia látogatásai mozdítják ki az egyhangúságból. A
fiú egy nap emberformájú robottal állít be, hogy az segítsen apjának a
háztartásban. Frank tiltakozik, de nincs apelláta: a robot marad.
A
címszereplők minden szempontból egymás ellentétei. Az egyik a múlt része, a
másik a jövőé, az egyik valamikor híres, az emlékeiben élő idős ember, a másik
nevenincs, friss fejlesztésű gép. Mégis összebarátkoznak: a robot társaságában
Frank kivirágzik, újraéli ifjúságát, sőt aktívabb lesz, mint valaha volt.
A
debütáns Jake Schreier rendező sikerrel kapcsolja össze az amerikai indie-k
körében becsesnek számító realista hangoltságot és az emberközi (gyakran
családi) kapcsolatok feltárása iránti elkötelezettséget a legnépszerűbb
hollywoodi műfajok elemeivel. A robot és
Frank csupa paradoxon: egyszerre kisrealista sci-fi és drámai komédia,
izgalmakkal és nyomozással, no meg némi romantikával erősítve. A suspense-t a caper-szál biztosítja, a romantikát a Frank és a kisváros könyvtárosnője
között bontakozó kapcsolat hozza be a sztoriba, de Schreier direktor erejéből
még generációs konfliktusok bemutatására is futja.
Nehezen
hihető, de mindez így együtt kiad egy működőképes mozit, amelyben a különböző
műfaji elemek nemhogy kioltanák, de erősítik egymást. A titok talán az, hogy
egyik műfaji vagy hatástechnikai összetevőből sincs sok a filmben, éppen csak
annyi van mindegyikből, amennyi a néző érdeklődésének felkeltéséhez és
fenntartásához elegendő ugyan, de a maradéktalan kielégüléséhez kevés. A
visszafogott stílus, a decens humor és a színészek eszköztelen játéka erősíti a
pozitív összhatást: sokadszorra bizonyosodik be, hogy Frank Langella sajnálatosan
alulértékelt színész. Formanyelvi szempontból ugyan kevéssé izgalmas a film, de
akad benne néhány emlékezetes kép. A legszebb, amikor a két címszereplő a
múltnélküliségben egymásra talál: a végig emlékezetkieséseivel küzdő Frank a
robot kérésére törli annak memóriáját, amit csak úgy tud megtenni, hogy közben
átöleli őt.
A
történet elővezetése során a rendező ki-kikacsint a 2001: Űrodüsszeiára, miközben a Kubrickot oly mélyen foglalkoztató
Pinokkió-mesét dolgozza át. A robot és
Frank amatőr Kubrick-film, amelyben van szív.
Extrák:
Audiókommentár a rendező és Christopher D. Ford forgatókönyvíró
közreműködésével.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11356 |
