Poąová Kateřina
Egy dél-csehországi község, Nový Etynk színházának nagytermében, a színpad mögött jött a világra 1920. október 17-én. Már dédapja is vándorszínész volt, mindkét nagyapja, nagyanyja, mindkét szülője és azok testvérei, gyerekei úgyszintén. A múlt század negyvenes évei, a „nemzeti újjászületés” óta a nagy család minden tagja színházat játszott vagy a színház körül tevékenykedett; járták az országot csaknem a második világháborúig.
A kis Rudolf 1929-ben, harmadikos elemistaként lett prágai tanuló, az első két osztályt huszonkét iskolában járta ki. Addigra azonban már eljátszott vagy tucatnyi gyerekszerepet... És az 6 családja? Rudolf Hruąínský mindkét fia, az ifj. Rudolf és Jan, Jan felesége és a kétszer három unoka közül a legidősebb, azaz legifj. Rudolf is – mind színész. A többiek még kicsinyek...
140 színházi és 125 filmszerepe volt, a tévében nincs pontos nyilvántartás, 55 alakítást tartanak számon, de legalább kétszer annyi lehetett. Huszonkét színházi előadást és a negyvenes években két filmet rendezett. Mindehhez a rádió, a szinkron, az önálló előadóestek...
A színpadon volt G. B. Shaw Szent Johannájának Dauphinje, Molière Tartuffe-je, Csehov Ivanovja; 1960 óta a prágai Nemzeti Színházban Shakespeare Jágója, Grumiója, Benedettója, Falstaffja – hogy találomra csak a legismertebbeket említsem, teljesen mellőzve most a hazai szerzőket. Ami pedig a mozit illeti, ha csak a Menzel-filmekben szerepelt volna, már az is bőven elég a népszerűséghez: a Szeszélyes nyár fürdőmestere, a Pacsirták a cérnaszálon szakszervezeti bizalmija, a Mesés férfiak kurblival mozisa, d Sörgyári capriccio és Az én kis falum doktor bácsija, a Hóvirágünnep Frank ura, a Vége a régi időknek nagybirtokosa, Havel és Menzel Koldusoperájának Lockitja... Volt filmben ©vejk, a derék katona és volt Kopfrkingl A hullaégetőben... És volt múzeum- és iskolaigazgató Gazdag Gyula Kétfenekű dobjában és különös öregúr Kamondi Zoltán Halálutak és angyalok című filmjében...
1968-ban aláírta a Kétezer Szó című „ellenforradalmi” nyilatkozatot, és a következő húsz évben alig dolgozhatott, mert hatvannyolcas kijelentéseiből, állásfoglalásaiból egyetlen szót sem volt hajlandó visszavonni, megtagadni. Fiainak, akik akkoriban kezdték a szakmát, az „elvtársak” azt javasolták, változtassák meg a nevüket, ha érvényesülni akarnak a pályán...
Az első szabad választásokon, 1990 nyarán Rudolf Hruąínský a Polgári Mozgalom jelöltjeként a Szövetségi Parlament képviselője lett... Azt hiszem, nála több szavazatot senki sem kapott. Két éven át ugyanolyan odaadással és felelősséggel látta el mandátumát, mint ahogy azt alakításaiban, rendezéseiben megszokta. Sok szép szerepet utasított vissza, mert kötelességének érezte a parlamenti munkát, jelenlétét. Pedig a sokéves politikai mellőzöttség után most végre szabadon és kellő megbecsülés mellett válogathatott a szebbnél-szebb feladatok közt. És tudta, hogy nincs már sok hátra. Beteg volt, fáradt volt, de nem tudott és nem is akart sem pihenni, sem csalódást okozni azoknak, akik annyira – csaknem kíméletlenül és követelőzően – szerették.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/06 02-03. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1135 |
